Állami főreáliskola, Debrecen, 1877

8 ujabb tudományosság által kikutatott adatok alapján határozottan tagadó választ kell adnunk. A bolygók mozgását szembetüntető kis mintáknál azt tapasztaljuk, hogy az ólomgolyó mindég szűkebb köröket ir le a földgömb körül, végre hozzá esik s ott marad. Ennek bekövetkezését a selyem szál tökéletlen hajlékonysága s a levegőnek a golyó mozgását lassitó ellenállása vagy is a golyónak a levegővel való súrlódása idézte elő. Még felemlíthetnénk azon, habár igen csekély lassitó befolyást is, mely a golyónak a levegőben úszkáló porszemekkel való összeütközése következtében állott elő. — Igaz, hogy a bolygók minden zsineg vagy támasz nélkül mozognak az égürben ; igaz, hogy levegő sem akadályozza előhaladásukat: azonban nem kell gondolnunk, hogy a világűr valóban üresség volna; kellőleg ki van mutatva, hogy az oly iszonyú távolban levő csillagok fénye azon igen finom anyag hullámzása által jut el hozzánk, a mely az egész mindenséget betölti, a melyet aether-nek nevezünk, a mely oly finom anyag, hogy a legtökéletesebb légszivattyúkkal előállítható, úgynevezett légmentes vagy légüres térben lévő lehetőleg megritkított levegőt hozzáképestigen sűrűnek kell tartanunk. Azonban bármily finom legyen is ezen anyag, biztos alapra fektetett számítás utján lehetséges volt sűrűségét, súlyát meghatározni s kitűnt, hogy földünkével egyenlő térfogatú aether tömeg nem lehet könyebb 1300 kilogrammnál, tehát kétségtelen, hogy az égi testek mozgása ellenében, habár igen csekély mértékben, mégis némi akadály gyanánt szolgál. Földünkön nyert tapasztalás mutatja, hogy egy eldobott kő milyen könnyen hasítja a levegőt, de próbáljunk csak egy szál tollat elhajítani; — minél erősebben dobjuk, annál feltűnőbb a levegő ellenállása. így van ez a nagymindenségben az aetherrel is. Az összetömörült, súlyos nagy égi testek látszólag minden akadály nélkül vágják át az aethert, ezeknek mozgásában azon néhány század alatt, a miolta a csillagászati tudomány megbízhatóbb megfigyeléseket tesz, az aether ellenállása nem idézhetett elő általunk észrevehető változást, azonban az apróbb égi testeknél s különösen az üstökösöknél egészen másképen áll a dolog. Ezek mindegyikét a többi csillagokhoz képest ugy tekinthetjük, mint egy szál tollat, mely kicsiny suly mellett igen nagy felületet tár az útját álló aether elé. Az Encke által feltalált kis üstökösről kiderült, hogy mindég szükebbedő uton kereng a nap körül, tehát oly formán mozog, mint mozgott a földgömb körül a mi felfüggesztett kis ólomgolyónk, a mely a lég ellenállása következtében kezdetbeli gyorsaságból és ez által eredeti irányát megtartani akaró törekvéséből (vagy is röp-erejéből) folyvást alább hagyván, egyszer csak rá hullott a földgömbre. Eképen kell egyszer az Encke-féle üstökösnek is behullani a napba. Ha egyszer biztosak vagyunk benne, hogy a bolygók az ő utjokat, habár csak igen csekély ellenállást gyakorló aether tengerben végezik, ugy