Állami főreáliskola, Debrecen, 1877

7 bon kerengenek, Ezek között a hozzánk legközelebb levő csillagpár is (Alpha Centauri) 226 ezerszer anynyira van a naptól, mint földünk. A fény, a mely egy másodpercnyi idő alatt 40 ezer mértföldet halad, a mely a napból 8 perc alatt jut le a földre, az oly nagy távolban levő csillagpárból 3 év alatt érkezik le hozzánk. A sark csillag, erős távcsöven nézve szintén egymás körül kerengő csillagpárnak mutatkozik s oly távol van tőlünk, hogy a fénynek 35 évre van szüksége, mig onnan földünkig jöhet. Igen sok páros csillagnak földünktől való távolát még máig sem lehetett kikutatni, legfeljebb annyi bizonyos, hogy az sok ezerszer nagyobb még a sark csillag távolánál is és mégis szemtanúi lehetünk, hogy a nehézkedési törvény az oly iszonyú távolban levő csillagpárok mozgásait is szabályozza. Midőn oly nagy távolban látjuk a kölcsönös vonzerőt működni. Lehetetleu, hogy annak általános törvényszerűsége tovább kétséges legyen. Ennek tudata az álló csillagok közt is vezetett már bennünket uj égi testek felfedezésére és pedig oly módon, a mely a Neptun felfedezésénél már egyszer előfordult, ugyanis : a csillagászok már régen vették észre, hogy álló csillagaink legfényesebbike, a Sirius, helyét folytonosan változtatja. Itt is Bessel fejezte ki először azon gyanút, hogy e mozgást valamely eddig ismeretlen más álló csillag okozza, melylyel a Sirius páros csillagot képez. Peters, ezen feltételből kiindulva a tapasztalati adatok felhasználásával számításokat tett s kimutatta, hogy a Sirius valamely láthatlan központ körül kerülékes uton mozog. Ettől kezdve kétségtelenné lett, hogy Sinusnak valamely meglehetősen nagy tömegű, azonban nem látható és igy sötét társának kell lenüie. Ujabb időben, a mint Északamerikában a Cambridge-i egyetem kitűnő és hatalmas távcsöve elkészült, meg is látták e társat. Nem egészen sötét, azonban oly gyenge fényű, hogy csak a legtökéletesebb eszközön át látható. Siriuson és társán észlelt adatokból meglehetett határozni, tömegüket és egymástól való távolukat és kitűnt, hogy Sirius csak nem 14-szer, kísérője pedig kevés hiján 7-szerte nagyobb, mint a mi napunk s egymástól való távoluk 37-szer oly nagy, mint a mennyire mi vagyunk a naptól. Egy másig álló csillag a Procyon, ugyancsak olyan körülmények közt van mint a Sirius, azonban kísérőjét eddig még nem sikerült megláthatni. Ezen példákból világos előttünk, hogy az általános vonzerő törvénye a világmindenség minden, még a legtávolabb eső részében is uralkodik; egyedül az okozza az égi testeknek egymás körül kerülék alakú utakon való haladását, ez okozza, hogy ezen utjokban nem minden zavar nélkül járnak, hanem amint egymás közelébe jutnak, kölcsönösen többé vagy kevésbbé nagy, zavaró hatást gyakorolnak egymásra és ez által a helyzet szerint lassúbb vagy gyorsabb haladásra ösztönözik egymsát. Most azt kérdhetjük, hogy vajon az égi testeknek ezen mozgása, örökké a mostani viszonyok között fog-e maradni ? — Ezen kérdésre az