Állami főreáliskola, Debrecen, 1877

11 bizonyos idomulva, ismét ugyanazon fogyó és növekvő rendben korszakosán kerülnek elő és ebből a naprendszer állandóságáról való véleményt gondolták megállapíthatni, — csak megközelítő számítási eljárásokat alkalmaztak; minden pár bolygónál elhanyagolták a kölcsönös vonzerő apróbb, másod és harmadrendű hatásait, inert ezeknek is számbavétele óriási munkát igényelt volna. Ezek máig sincsenek számításba véve s nem is tudják, hogy az által miképen módosulna az eddigi eredmény; azonban a fentebb említett körülményekből kétségbe vonhatlanul világos, hogy a mig a rendszer egyes tagjai egymás irányában bizonyos súrlódással egybekötött viszonyos mozgásra képesek mindaddig fent áll az ok is, mely a rendszerben a mozgások gyorsaságát kevesbíteni törekszik és igy a jelen körülmények között naprendszerünk állandósága teljes lehetetlenség. Folytonos változás van tehát jelen; a naprendszer egyes tagjai folytonosan növekednek, mozgásuk általában kevesbedik és kezdetben az egyes tagok tömege kisebb, mozgása gyorsabb volt, — idővel pedig a tömegek még nagyobbra növekedésének s a mozgás még további elhalásának kell bekövetkeznie. Folytonos fejlődési folyamat működik tehát a naprendszerben, — bizonyos, hogy az ős hajdanban ezen fejlődésnek alacsonyabb fokán kellett állania, hogy ezen fejlődésnek kezdete is volt. Itt jövünk azon kérdésre, — hol vette tehát magát a nap rendszer? Ne menjünk olyan messze, hogy az anyag lételének okát legyen szükséges kutatnunk; ez nem is czélja a természettudománynak. Onnan induljunk ki, hogy a Teremtő bölcs rendelése szerint a mindenségben szétszórva megvan a különböző tulajdonságú, sokféle anyag és fel van ruházva a kölcsönös vonzerő örök törvényszerűségével Ez tökéletesen elég, hogy némi fogalmat szerezzünk egy oly naprendszer eredete és képződése felől, mint a milyen a miénk. Mielőtt azonban ezen kérdés közvetlen tárgyalására áttérnénk, ismerkedjünk meg elébb egy igen fontos, a természettudományban csak az utóbbi 30 év alatt tett előhaladással. Ezen idő alatt bizonyosodott be, hogy földünk alkotó elemei a napban, a töbti álló csillagokban, sőt a bolygókon is nagyrészt feltalálhatók s innen a legnagyobb valószínűséggel állithatjuk, hogy az égi testek aoyagjának elemei közös forrásból valók. A nap és többi csillagok anyagi összetételéről, sőt azon anyagok jelen állapotáról való tudósítást is a fény hozza meg nekünk. Mi is lehetne más hírhozónk azon távoli világokból? A távcső feltalálása (1608—1G10) ólta hova tovább jobban kitanulták a fény sajátságait s mindég tökéletesebben alkalmazták, hogy általa az égi testek alakjáról, mozgásáról helyes ismereteket szerezzenek; de a távcső még nem volt elég ara, hogy általa a csillagok anyagja is felismertessékEzen czélra a fényelemzö készülék szolgál.