Állami főreáliskola, Debrecen, 1875
8 folytonos gondozást követel, de a tananyag felvett részleteinek természete szerint, a főcél egyik vagy másik oldala lép tulnyomólag előtérbe ; és igy az általam felállított osztályozás korántsem fokozatot akar élőtüntetni — habár némi részben ez is lehető volna, — hanem a magasabb célnak elérésére oly hármas segédeszközt nyújtani, mely tulajdonkép nem egj'éb, mint ugyanazon cél kölönböző oldalról tekintve. I. Alaki cél. Mind az idegen, mind az anyanyelv tanítását a nyelv alakjainak megismertetésével kezdjük. Első tekintetre úgy látszik, mintha az anyanyelv a nyelvtani alakok megszilárdítására irányzott törekvésben az idegen nyelvek felett előnyben volna. De ez csak látszat. Igaz ugyan, hogy növendékeink a magy. nyelvtannak bizonyos fokú ismeretével lépnek hozzánk és sok nyelvtény van, mely már nem megszerzésre, hanem csak rendezésre vár; azonban épen e rendezés szüli a nagyobb nehézséget. Az idegen nyelv a tanulónak legkisebb részleteiben is uj, ennél fogva érdekes, mig azon nyelvről, melyet beszél, azt hiszi, hogy azt teljes mértékben bírja, ezért kevésbé ügyel a szabályoknak emlékezetben tartására. — Tapasztalhatni ezt az olyan növendékeknél, kik otthon vegyesen használják a magyar és német nyelvet, és a kiknek helyesírása korántsem áll arányban a nyelv gyakorlati esmeretével. A született magyar fin egész nyugodtan Írja az ilyen alakokat: ággyá, láccik, montam; csak hosszas magyarázat után fogadja el az irodalom által bevett Írásmódot. A nyelvtani alakok begyakorlásával együtt és fokozatosan történik a mondatok alakjainak megismertetése is. Maga a mondattan tulajdonkép nem egyéb, mint egy darab alkalmazott logika és lélektan. A nyelv nem ragaszkodik ugyan szorosan az észszabályaihoz, de többnyire ezeknek hatása alatt áll. A gondolatoknak mondatokban való kifejezése, a kifejezések változtatása, a szórend különbsége által kitüntetett lelki állapot és érzés árnyalatai, a hangsúly — mint az érthetőség alkalmas eszköze — megannyi hathatós segédeszköz a gondolkodás erősbitésére, az illető tehetség fejlesztésére, és igy az okosság alaki képzésére. — A rokon jelentésű szavakra (synonymák) való figyelmeztetés utat nyit a változatosság alkalmazására, de köny- nyen gondatlanságra is csábíthat; nélkülözhetetlen tehát, hogy a tanulót az egymást, látszólágosan helyettesitő kifejezések különbségének árnyalatára figyelmessé tegyük és ez által szabatos beszédre szoktassuk. Ha valahol ügyelni kell a magyar és nyugoti vagy klasszikus nyelvek közti különbségre, úgy a mondatoknál leginkább szükséges.
