Állami főreáliskola, Debrecen, 1875

Azt tanítani, hogy e mondat: Mein Bruder ist gut, magyarul = fivé­rem (van) jó, előre megrontja a gyermek nyelvérzékét; épen igy: ich lese — nem „én olvasok“ hanem csak „olvasok“. Neveléstani irodalmunk nagy gondot fordít újabb időben a nyelvtani kézikönyvek bírálatára. Az illető bírálók közösen meg­egyeznek abban, hogy az alsóbb osztályokban használt kézikönyvek­nek nem a nyelv-rendszer szigorú keresztülvitelére kell fektetni a fősulyt (mert e mód csak a „Magy. nyelv rendszere “-féle kánon alkotásánál helyes), hanem az inductiv módszerre, az az mindenütt az olvasásból kell kiindulniok. (Lásd: Imre Sándor nyelvtanának bí­rálatát, Magy. Nyelvőr III. köt. jun. füzet; — Gyulai B. nyelvt. bir. Magy. Tanügy. IV. évf. X. fűz; — Ihász G. ny. b. Magy. Tanügy V. évf. III. fűz.) Azonban az olvasandó darabok megválasztása nagyon sok gondot ád. Kurta, kiszaggatott mondatok nem képesek a gyer­mek figyelmét lekötni, nem költenek benne kellő érdekeltséget; ellen­ben hosszú olvasmány nagyon megnehezíti az előhaladást. Ezen kí­vül szükséges volna az is, hogy az olvasmányban leginkább azon nyelvalak forduljon elő, melynek begyakorlásánál a tanító épen időzik. A tisztán gyakorlati módszer nem uj, használják is kivált a francia és angol nyelv tanításánál (Ahn-Iiobertson), de ezen út na­gyon hosszadalmas; magán tanító vagy tanuló boldogulhat vele, azon­ban iskolában sokkal kevesebb idő áll a nyelvtanítás rendelkezésére. — Valamint helytelen volna a nyelvtani szabályokat a-priori közölni a gyermekkel, úgy helytelen a nyelvet pusztán olvasás utján ismer­tetni meg a növendékkel. (Lásd: Budapesti szemle 1874. V. köt. Brassai S. Középiskoláink ügye). — Hogy az olvasmány a nyelvtan egyes fejezeteit megelőzze vagy kövesse, ez nagyon mellékes kérdés; végre is „a legjobb kézikönyvnél többet ér az ügyes tanár!“ Van­nak, kik a kézikönyv használatát — épen ezen okból — az alsóbb osztályokban feleslegesnek tartják. Szerintem nem az. — A tanítás­nak minden évfolyamában vannak egyes pihenő pontjai (az év 73-a vagy vége), ilyenkor az elvégzett anyagot röviden ismételni kell, hogy a növendékek némi áttekintést nyerjenek a nyelv rendszeréről, a mi kézikönyv nélkül nehezen történhetik meg. Azután a tanításnál szá­mításba kell venni a feledékenységet is; a tanterv ezt figyelmen kí­vül hagyja, pedig a ki nyelvtanítással foglalkozik, tudja mily sokszor kell felsőbb osztályban elfeledett szabály vagy alakkal bajlódni. Ha a tanító minden ilyen esetben újra magyarázathoz fog, sok időt vesz­teget, ha nem, a haladást veszélyezteti, mig a kézikönyvre — mely­nek megtartására ügyelni kell — utalva növendékeit, az elvégzett rész tudását joggal megkövetelheti. 9

Next

/
Thumbnails
Contents