Állami főreáliskola, Debrecen, 1875
4 Az őszinte nyilatkozatok özönében kétségkívül sok alapos, sok igaz megjegyzés hozatott fel, de szerintem a latin és görög nyelv régibb és újabb tanításának párhuzamos latolgatásánál soha sem volna szabad kifeledni egy igen fontos dolgot: az idő változásával átalakult helyzetet. A régi iskolában növekedett „deákos“ öregeink előszeretettel emlegetik latin nyelvbeli jártasságukat, és méltán is; annyi idézetet, közmondást, sőt versbe foglalt nyelvtani szabályt, mint a mennyit ők évtizedek múltán is tudnak, az újabb időben kikerült tanulók nem képesek felmutatni. — Ezen tapasztalatból vont következtetést elméletileg is formulázzák, azt mondják: igaz, hogy mi a régi jó világban kevesebbet tanultunk, de azt jól megtanultuk; mig a mostani tárgyhalmaz végeredménye „ex omnibus nihil“! Nem akarok ez állítás bővebb czáfolatába ereszkedni, csak azt jegyzem meg, hogy a latin nyelv régi tanításának és a mostaninak célja közt nagy különbség van Régen a latin nyelvet tisztán gyakorlati célból tanították; szüksége volt arra minden prókátornak, honoratiornak, annál inkább a tudósnak. Ennek elérésére irányult minden igyekezet; az eszközök megválasztása nem tartozott a fontos dolgok sorába, a cél végre is elvolt érve. — A klasszikus kort jól ismerték — részleteiben, azaz tudták a mythologiát, olvasgatták és betanulták a kedvenc auctorok nehány kiválasztott müvét, de hiányzott azon kor eszméjének megértése magasabb szempontból, a kritika által megtisztított történelem kapcsolatos feltüntetése, a görög és római intézmények méltatása művelődés-történeti fontosságuk szerint. Midőn a természet-tudományok különböző ágai tért kezdtek foglalni a tantárgyak sorában, hatalmas erővel rázták meg a régi rendszer alapzatát. — Az idő kedvezett az uj iránynak; az újság érdeke, anyagi haszon, szabad eszmékre utaló rendszerek — mind megannyi hatalmas fegyver volt az újítók kezében. A fiatal nemzedék haladni akart nemcsak politikai téren, hanem minden irányban; a felismert elmaradás okait keresve nem habozott, mélyebb megfonto- tolás nélkül, a régi, századok óta uralkodó nyelvet és ezzel összefüggő ismereteket utjából eltávolitandóknak nyilvánítani. — A természettudomány nem szeret hátra nézni, a jelennek él, merész szemekkel a jövőbe tekint; s valóban a fejlődés újabb stádiuma — a tudomány köz-munkásainak — csaknem teljesen nélkülözhetővé teszi a régibb elméletekkel való megismerkedést. Az ily módon keletkezett mozgalomnak legelső eredménye az lett, hogy a nagy- és félmüveit közönség meghidegült a latin és görög nyelv iránt, a növendékek már otthon magukba szítt ellenszenvvel kezdték meg azok tanulását,
