Állami főreáliskola, Debrecen, 1875

mely nem is vezetett aztán semmire. Ezen helyzet kétségkívül ép oly téves és jogtalan volt, mint a túlzott latinizmus!

Majd az újabb nyelvek tanításának szüksége tolakodott előtérbe. „A ki két nyelvet beszél, az két ember!“ — hangzott minden felől. Tanuljunk tehát minél több nyelvet, még pedig beszélni. Fődolog, hogy mielőbb használhassuk, ezért oly tárgyak neveit és oly kifejezéseket szedjünk öszve, melyeket naponként nyelvünkön hordozunk.

Bármily furcsa ezen cél, mégis voltak és vannak képviselői, különösen a nőnevelés terén, de végre is ez a sokféle követelés adott alkalmat a magyar nyelv ősjogának visszahelyezésére. A legújabb tantervnek jutott a szerep, kibékíteni egymással a természettudományokat és a történelmieket, öszhangzatot hozni létre a nyelvek között és az anyanyelv tanítása körül csoportosítani a többiekét is. — Az elmélet már általában tisztában van a teendőkkel, de a kivitel még sok gondot adhat. Különösen a szüléket és nagy közönséget szükséges felvilágosítani a magyar nyelvi oktatás fontosságáról, kik még mindig hajlandók ezt kétségbe vonni, vagy, feleslegesnek tekinteni. Véleményem szerint a gymnasium még most sem fordít kellő figyelmet a magyar nyelv tanítására; az első két osztályban jóval több órát kellene rá szentelni, habár nem megyek e követelésben annyira, mint Kun Pál ur (Révész I. Figyelmező 1876. márczius), ki az ősz vés nyelvészeti órák felét a magyarra akarja fordittatni. — Ha a népiskola oly alapot tudna adni a magy. nyelvből, melyre ismétlés, részletezés nélkül tovább lehetne építeni, akkor talán lehetne boldogulni a heti 3 órával, de azt nem teszi és feladatánál fogva nem is teheti. Az előkészítő osztály volna hivatva e hiány kipótlására; ám ez ritka, mint a fehér holló és nem célszerű a mostani viszonyok között.

Ilyen és hasonló gondolatok ösztönöztek engemet felvett tárgyam kidolgozására, melynek folyamában a nagy mélt. vall. és közokt, ministerium által 1875. junius. kiadott reáliskolai tantervet fogom szemem előtt tartani. Célom a tanterv kiviteléhez és részletezéséhez némi módszertani megjegyzéssel járulni, mely ha egyebet nem is, legalább az eszmék súrlódását eszközölheti.

A középiskolai két uj (1874). tanterv —igen helyesen — azon meggyőződésszülte alapra van fektetve, hogy az egész középiskolai oktatásnak bizonyos meghatározott főelven kell nyugodnia, mely: a tárgyak ismeretén alapuló rendszerek inductiv felépítése vagy mint a jegyzőkönyv (lásd: Magyar tanügy 1874. jan. 1.) kifejezi: „az oktatás érdekében oly nemű csoportosítás alkalma-