Állami főreáliskola, Debrecen, 1875
(mythologia) is csak annyiban van helye, a mennyiben a mondáknál egyik- vagy másik istenség szerepel. A mondák tárgyalásánál is sok nehézség mutatkozik; ha azoknak csak mesés oldalát ismertetjük, a tanuló önkényes mesének tartja az egészet és nem fektet reá semmi súlyt, pedig a céltalan mesélge- tésnek középiskolában semmi helye sincs. — Az összehasonlitó módszer, a nyelvtani fejtegetésre alapitott magyarázat legbiztosabb ut és a tudomány fejlődésének leginkább megfelel (Lásd: Goldzicher: „A mythologia tanításáról “. M. Tanügy IV. évf. II. és III. fűz.); de reáliskolában ezt kevéssé lehet alkalmazni, azonkívül a tudomány nem jutott még minden kérdésnél biztos megállapodásra. Maga Müller Miksa igy int: „figyelmeztetem az öszvehasonlitó mythologia tanulóit, hogy ne várják, hogy mindent megtudjanak magyarázni!“ (Budapesti szemle 1874. IV. k.) A nevek hasonlóságán alapitott ötletszerű magyarázat túlzása mai napig kisértget irodalmunkban. Legalkalmasabb dologszeríi (realistikus) rendet és magyarázat- módot követni, mely az egyes mondákat tárgyuk szerint vizsgálja, a hasonlókat egybeveti és a növendékeket az azokban levő gondolatokra figyelmessé teszi. A sorrend megalkotásában neveléstani szempontot kell követni, azaz könnyebben érthető, egyszerűbb viszonyokat feltüntető elbeszélésen kell kezdeni, aztán a bonyolultabb szerke- zetüekkel, a költészet magasabb fokán álló mondákkal folytatni. Tantervűnk nem említi külön a magyar és latin ősmondákat, de azt hiszem, hogy ezek előadása sem maradhat el. Az első nélkülözhetetlen irodalom-történeti szempontból, a latin pedig bő és hasznos alkalmat nyújt a kedély képzésére. A római mondákban nyilatkozó önfeláldozó hazaszeretet példái, a törvény tisztelete, jellemszilárdság és más hasonló erények nem fogják eltéveszteni hatásukat a növendék érzületére. Miért vetnők el magunktól kezdetben azon alkalmas anyagot, melyet későbben nagy fáradsággal kell öszvekeresnünk! A mondák tárgyalását tehát a hun-magyar mondakörrel kezdjük meg; ennek egyszerű volta, világossága alkalmas kezdet leend a történelem tanítására. A második évben a görög és római mondákból azokat választjuk, melyekben a szereplő hősök és istenek határozottabb vonásokkal vannak feltüntetve (Herakles, Theseus, Tantalos, Jason, — Róma alapítása, Coriolanus stb.) A harmadik évben a fő- suly görög mondákon njuigszik, különösen a Trója nevéhez kötött mondakör és a hírnevesebb antik drámák alapjául szolgáló tragikus események tárgyalandók. — Itt már célozni lehet ezek költői szépségére is, valamint az allegorikus előadásra, melyben a bennök elrejtett gondolat nyilatkozik. Ily rendben és előadásban sok klasszikus ismeretet lehet kö-
