Állami főreáliskola, Debrecen, 1875

zölni a reáliskolai növendékekkel is, kik eddig (méltán vagy tévedésből?) csak kegyelem képen számíttattak az igazi művelődés utján haladókhoz

III. Esztlietikai cél.

Sokan úgy vélekedhetnek olvasóim közül, hogy e harmadik cikk talán felesleges is, — könnyedén be lehetett volna ezt olvasztani az alaki cél előadásában, mivel a szép Ízlés s ennek alapja a szépség kiválólag alaki tulajdonság. A szép, mint ilyen kevésbé függ a dolgok lényegétől, mint inkább a külső alak vagy megjelenésmód ösz- hangzatától; a szellemi müveknél a tartalom képezi ugyan az eszthe- tikai elemet, de nem magok a gondolatok vagy tények, hanem azok öszszefüzése, elrendezése.

Az ízlés nemesítése, a szépérzék felköltése egyébiitt is lehetséges, a nevelésnél pedig épen szükséges, hanem ez leginkább tárgyhoz kötve, alkalomszerüleg történik; egyedül a költészettan tárgyalja önállólag a szép birodalmát, de ez is inkább a műfajok ismertetése, mint az elméleti eszthetika céljából. Ezek szerint kétséges, valyon van-e a nyelvek s különösen a magy. nyelv tanításban önállónak nevezhető eszthetikai cél?

Ha csak a tantervnek ide vonatkozó feladata lebegett volna szemem előtt, nem lett volna szükségem külön szakaszra. De én az eszthetikai célt itt lehető legszélesebb értelmében veszem.

Felesleges bőven fejtegetnem, mily általános jelentősége van a szépizlésnek a társadalomban; erről már sokan Írtak és bizonyosan jobban mint tőlem kitelnék; röviden annyit említek meg, hogy a nép minden rétegében feltaláljuk a szépérzék nyomát; a legalsó fokon még csak mint tisztaság szeretése nyilatkozik, legtöbb embernél (valóban) nem egyéb, mint a divatnak-hódolás, ele a műveltebb osztálynál már függetlenné fejlődött érzék és öntudatosan táplálékot kívánó szellemi élvezet. Úgy látszik, az Ízlés nemesbülése szorosan ösz- vefügg a művelődés haladásával; általában véve mindkettőnél fokozatos emelkedést mutathatunk ki a történelemből, bár visszaesés vagy ferde irányba tévedésre is találhatni elég példát. — A nemesebb Ízlés nemcsak szellemi téren követeli a maga jogait, hanem fokonként, sőt talán a gondolkozásbeli nemességet jóval megelőzve, az életmód, lakás, anyagi élvezetek megfinomitásában és kényelemszeretetben nyilatkozik.

Mindez csak kezdete, sokszor külső helyettesitője a műveltségnek, ezért erkölcsi becse igen csekély, de alkalmas eszközöket nyújt a lelki képzés megszerzésére és terjesztésére.

2