Állami főreáliskola, Debrecen, 1875

prózai müveket öleli fel, hanem a költészet országában is gyűjti tapasztalatait. Elébb a megértés, kisebb müvek kerekdedségének észrevétele, majd a terjedelmesebb müvek belalakjának vizsgálata, végre a műfajok megismerése azon ut, mely már az eszthetikai képzéssel karöltve halad.

Ide tartozik még a szóbeli előadás nemesitése is. A helyes hangsúlyozás, az értelemnek, érzésnek megfelelő hanghordozás pusztán gyakorlat müve, de a szabad előadásnál sok függ a szókincstől és az eszmék bőségétől. Ki eszmékben nem szegény, szavakban bővölködik, könnyebben és gyorsabban megtalálja a kellő kifejezést. — Korunk, a gyorsírás kora, túlságos súlyt fektet az Írásra s érdemetleniil mellőzi sokszor az élőszót, pedig a lélek sokkal őszintébben nyilatkozik az élő beszéd, mint az okoskodás és számitás hatása alatt álló irás által.

II. Anyag- szerzés célja.

Az idegen nyelvek tanulása leginkább annyiban szaporitja a tanuló ismereteit, amennyiben uj szavakkal, kifejezésekkel gazdagítja elméjét; maga a tárgy, melyről az olvasott cikk szól, egyik vagy másik tudomány-ágba tartozik.

A magyar nyelv tanításának szinte feladata szóbőséget, eszmegazdagságot nyújtani, de ez csak egyik része az anyanyelv képző hatásának. „Több nyelvet tanulni kötelesség. De az anyaival egyenlően tudni több nyelvet, lehetetlen. Az anyait gyökeresen ismerni és szívvel, lélekkel sajátjává tenni, szabadon, könnyedén, szívesen beszélni és Írni, kell is, lehet is“. (Imre Sándor. Idegen és hibás szólások bírálata 204. 1.)

Az anya-nyelv azon olvasztó erő, mely a különböző tantárgyak által nyújtott ismereteket feldolgozza, Hogy a tanulásnak ne csak külső, alakitó hatása legyen, hanem a szellemet belsőleg erősítse, szükséges, hogy az ismeretekben nyújtott táplálék megemésztessék, mert csak igy remélhető az eszmék tökéletes elsajátítása s ezen alapuló organikus fejlődés.

A tanuló, ki egy hét alatt hat-hét féle leckeórán különböző tantárgygyal foglalkozik, ugyanannyi oldalról meríti a művelődés elemeit; de a több ágban csörgedező oktatásnak a növendék lelkében egy’ folyammá kell egyesülni. E tekintetben minden oktatás egyszersmind magyar oktatás nemcsak nyelvtani oldaláról, hanem neveléstan! szempontból is. (Lásd: Volf Gy. A középiskolai magyar oktatás. Tanáregylet közlönye IX. évf. 1. szám.)

Hogy az előadott tantárgyat mily módon fogta fel és tette magáévá a tanuló, ezt nemcsak szóbeli előadással kell megpróbálni, ha