Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1942

T f PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG MŰKÖDÉSÉHEK TIZENHETEDIK ESZTENDEJE. Az évek óta dúló második világháborúban, az egész emberiséget mélyen megrázó események során, mind nagyobb fájdalommal érzik a keresztény hívő lelkek, hogy egyre jobban nélkülözi a világ a pietas gondolatát és szellemét. A lelki szárazságnak ebben az Ínséges idejében — a Gondviselés különös kegyelméből — a magyar kegyes-tanítórend kivételes jelentőségű jubileum ünnepi áhítatával adott új értelmet a rendi jeligének, a „mélyebb, egyre mélyebb kegyeletes lelkület" iránt való vágyakozás megerősítésével. Boldogok voltunk tehát, hogy szövetségünk tevékenységét az egyesületi élet különféle megnyilatkozásaiban e jubileum gondolatának szentelhettük, mert úgy éreztük, hogy a kegyestanítórend hazai megtelepedésének háromszázadik éve büszkeséggel tölti el valamennyi volt piarista diák lelkét. , Egyébként ez az esztendő fájdalmas veszteségekkel sújtotta szövetségünket. Elvesztettük nagyérdemű elnökünket, dr. Ruffy-Varga Kálmánt, tiszteleti tagunkat: Ferenczy Tibor országgyűlési képviselőt, majd díszvédnökünket: Szmrecsányi Lajos egri érsekfőpásztort. Az öröm és a bánat váltakozott ekként szövetségünk elmúlt évében, amelynek eseményei időrendben így alakultak: 1942. október havában őszinte lelkesedéssel örvendeztünk Magyarország főméltólságú kormányzója legfelsőbb elhatározásának, amely a levente-egyesületi élet fejlesztése, valamint a haderőn kívüli kiképzés terén szerzett érdemeiért dr. Bátori József gimnáziumi igazgatónkat magas kitüntetésben részesítette. Első összejövetelünket november 12-én tartottuk, s ezen körünkben köszönthettük dr. Bánáss László prépost-kanonokot, a debreceni róm. kat. egyház új lelkipásztorát, úgy is mint volt piarista diákot. Az összejövetelen dr. Bátori József igazgató tartott előadást Kitűnőek iskolája és a nemzeti nevelés címmel. 46