Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1942

parancsnok nem ültetheti olyan magas lóra, mint a központi csapat vezetője. Hiszen a fiú ott aránylag ritkán jelenik meg. Életének csak bizonyos ünnepélyes részlete folyik a központi vezető előtt s hozzá olyan nagy számban vannak ott együtt egy vezető alatt a fiúk, hogy pl. még az sem tudja számba venni a központi vezető, hogy ifjúvezetői hogyan tanulnak, teljesítik-e kötelességeiket. Továbbá ott a fiú az első kiképzésben állandóan önkéntes és kiváló fiúkkal/volt együtt, nálam érintkezésbe kerül a gyengébb anyaggal. Én az egész fiút is állandóan látom, egyéni életét is ismerem, nem ültethetem — ismétlem —, olyan magas lóra, mint a központi vezető. Figyelmeztetnem is kell egyre-másra, nem adhatok akkora szabadságot és felelősséget. Az eredmény: a fiú elkedvetlenedése. Aki bent élt a fiúk világában, (mint én is egy évtizednél hosszabb ideig), az tudja, hogy ugyanaz a serdülő fiú, aki ma keresztre engedi feszíteni magát valamiért, holnap, mert egy kis semmiség miatt „elment a kedve", keresztbe szalmát nem hajlandó tenni ugyanezért a célért. Mindezeket csak aláfestésül hozom fel annak a ténynek a kiemelésére, hogy a jelenlegi gyakorlatban hiba van, éppen egységes nevelésről bajos beszélni és hogy a jelenlegi gyakorlat folyamányaként az ifjúvezetők nem segítenek igazán, sőt zavart okozhatnak és a nagy gonddal és energiával kiképzett és azután elkedvetlenedett ifjúvezetők az intézményre károsak. Ha nagyon élesen akarom fogalmazni a helyzetet és az iskola szempontjának kihangsúlyozása céliából kissé elrajzolom a dolgot, egyenesen így kell szólanom : az iskola kicsit be van csapva. A felnőttek szinte kihalásra vannak a leventében kárhoztatva. Először is a jövőben csak csapatparancsnokok lehetnek. A csapatparancsnok alá a tervek szerint 160—200 levente tartozik, sőt több csapata is lehet egy vezetőnek. Olyan ez, mintha egy osztályfőnöknek négy-öt osztálya lenne egyszerre és mindegyiket és a bennük levő fiúkat nevelnie kellene! Másodszor a csapatparancsnoki tanfolyam öt hetet vesz igénybe! Lehet-s remélni, hogy elég tanárember vállalkozik ilyen hosszú kiképzésre? Harmadszor az if júvezetöket nem az iskola emberei nevelik, de viszont ők, a másuttneveltek nevelik a többi fiút ! Mi vigyük a felelősséget és az adminisztrációt és ők, a másutt nevelödöttek neveljék a fiainkat ! Hogyan lehet kiküszöbölni a hibát? Mi segít? Mi a megoldás? Három éven át és tavaly is egy igazgatói konferencián ez volt a tanácsom : Be a leventébe! Miért menjünk be ? Ha nem akarunk csak a tantárgyak óraadóiskolája lenni, miközben fiainkat mások nevelik, nem tehetünk mást. Az egységes nevelés nagy szempontja is ezt parancsolja. Ma ez a tanácsom: Be az ifjúvezetőképzésbe! Miért ? Éppen az előbbi okokból és célokért... Hogyan? Ügy hogy egy-egy ifjú tanár vegyen részt a központi ifjúvezetőképző csapat munkájában és tartson állandó kapcsolatot vele. Nem szabad t. i. csodálkoznunk azon, hogy a leventeség maga akarja nevelni vezetőit. Egy mozgalomnak természetes joga, hogy központilag gondoskodjék a vezetőképzésről. Nem a mozgalomnak kell alkalmazkodnia, hanem annak, aki beáll a mozgalomba. A cserkészetnél is így volt. És most is nekünk kell jelentkezni és munkánkkal bebizonyítani, hogy elsajátítottuk az elveket és a gyakorlatot és lelkes hívei vagyunk az eszmének. Ha azután megvan ez a kapcsolat — és most jön a második korrektívum a jelenlegi gyakorlat számára — éppen a kapcsolatot a központtal állandóan tartó iskolai vezető segítségével egy-egy nagyobb iskola vehesse ifjúvezetőit idejében a saját kezébe. Ez a kéz a központé lesz és így biztosítva van a vérkeringés, de ugyanaz a kéz egyúttal az iskoláé is és így biztosítva van az ifjúvezetők lelkesedésének állandósítása és az egységes nevelés. (Sok történt már ebben az irányban azzal, hogy az iskola jelöli meg, kit kell behívni leventéiből ifjúvezetönek.) 26