Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1941

XII. Pius. XV. Benedek pápa a világháború alatt rendkívüli követet küldött Németországba, hogy II. Vilmos császárt a harc mielőbbi beszüntetésére rábeszélje. A „békeangyal" nehéz szerepét Pacelli Jenő kapta, akit a pápa 1917 május 13-án püspökké szentelt és címzetes érsekké nevezett ki. Pacelli érsek örömmel vállalta a megbízatást, pedig, — amint később bevallotta — „remegett a küldetés óriási nehézségeitől, nyugtalankodva egy sötét — reménytelen jövendő előtt". 25 év pergett le azóta. A müncheni pápai követ ma már XII. Pius nevet viseli Szent Péter trónján. E trón körül most még hevesebben, mint 1917-ben, tombolnak az embermészárlás és puszútás viharai. Szentatyánk valóban az elvesztett békesség áldozati báránya, aki soha sem óhajtott nagyobb földi boldogságot, mint, hogy láthassa az embereknek egymás iránti kölcsönös szeretetét és a világbékét és életében ezt nélkülözte a legjobban. Egész életét, minden képességét azért áldozta fel, hogy békességet szerezzen. Maradandó sikert nem érhetett el, mert az emberi önzés nem fogadta el jelszavát, hogy a békének alapja a kölcsönös igazságosság. Ma ismét tombol a harc, amelynek harsogása hasogatja a „béke angyalának" atyai szívét. Az ő atyai szíve minden gyermekéért zokog, hiszen nem volt soha személyválogató. Az ő palotája az egész emberi nem menhelye és atyai lakása. Szívéből nem zár ki senkit. Hiszen Krisztus mindenkit üdvözíteni jött, Ő pedig Krisztus helyettese a földön. Krisztus hatalmának birtokosa, szeretetének lángoló tűzhelye ugyanis a pápaság. XII. Piusnak nemcsak méltóságából, de személyéből is árad az egész emberi nem nagy szerelme. 1917—18-ban a francia, belga, orosz, angol, amerikai, afrikai és minden más fajtához tartozó hadifogoly érezte és élvezte tevékeny szeretetét. Ahol Pacelli szikár, de jóságos alakja megjelent, elhallgatott a gyűlölet, hogy helyet adjon a szeretet himnuszának. Még az orosz kommunistákat is lebilincselte ez a földöntúli szeretet. Egyszer éppen annak a baraknak ajtajánál jelent meg méltóságteljes alakja, amelyben orosz és francia foglyok vegyesen voltak. Egy lelkes: „Éljen a pápa!" kiáltás hallatszott belülről. Tuchacsevszky volt, a Sztálin által meggyilkolt kommunista tábornagy. De bár minden nemzet fiait szereti a mi Atyánk, mégis legjobban azokat öleli magához, akik sokat szenvedtek. Ezért szereti oly különös melgséggel a mi magyar népünket. 1938-ban, a 34-ik eucharisztikus kongresszuson, Budapesten, de azóta is igen sokszor forró szeretettel emlegette az ő „különösen kedvelt" magyar népét. Szent Péter bazilikájának „Cathedra Petri" nevű oltára előtt van egy gyönyörű szobor: az Igazságosság, a Justitia szobra. Szent Péter apostol püspöki székében azonban nem egy szobor, hanem egy hatalmas szeretettől lángoló eleven főpap ül, aki kitárja karjait hadakozó gyermekei felé és békességet hirdet nekik. De tártoríthatatlanul hangoztatja azt is, hogy az igazi békesség alapja a kölcsönös jóakarat és az igazságosság. Imánk a népek Istenéhez szól püspöki jubileumát ünneplő pápánkért: „Dominus conservet eum et vivificet eum — Isten tartsa meg és éltesse őt" és teljesüljön végre legfőbb óhaja: békességben, igazságban és kölcsönös szeretetben éljenek a népek. dr. Vénig József. 3