Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1941

Magyar misszió a debreceni tanyavilágban. ,,S ahogy futok síkon, télen át Ügy érzem, halottak vagyunk ' És álom nélkül álmodunk Én s a magyar tanyák." Ady: A téli Magyarország. Álljunk csak oda egy pillanatra Debrecen térképe elé, vessünk egy pillantást a környék településére ! Nagy üres foltok ásítanak a semmibe, emberi településnek a térképen nagy széltében semmi nyoma. A valóságban azonban a debrecenkörnyéki nagy vacuum tele van hintve jeltelen házakkal, magukban óvakodó tanyákkal, bizalmatlan, maguknak élő gazdálkodókkal, vagy berogyott életű, testileg-lelkileg a minimumra igénytelenedett szolganéppel. Életüknek hivatalosan alig van jele, élő sírok, bizonytalanságba fásult, becsapott emberek, akik megtanultak jót mit se várni. Régi orosz regényekben olvashatni foszlott muzsikokról, nihilistákról olyan jellemrajzot, amilyenek elevenen mozognak kint Debrecen háta megett. „Álmuk a zsíros semmi!" Áll ez a tanyák, Csizmaszár, Haláp, Mézeshegy, Nagyhegyes rongyos c-zolganépére úgy, mint uraikra, ezekre az apró kánokra, basákra, akik beszűkültek, betokosodtak a maguk portájára és szűk egyéniségük világtalan ablakából nézik a világot. — Menj ki a tanyákra és meglátod, hogy a tanyavilág elsősorban nem közigazgatási kérdés! Aki télvíz idején elakad a mérhetetlen sártengerben és hiába kiált emberi segítség után, hajlandó leegyszerűsíteni közrendészeti problémává a tanyakérdést ! Olyanok is akadnak jó magyarjaink közt, akik a tanyában egy régi nomád világ csökevényét látva, mint mutogatni való specialitást emlegetik a gyanútlan idegen előtt. De menj el Csizmaszár nyomorúságos kunyhóiba, vagy Átokháza sivár galibáiba, meglátod az emberpáriák arcán a lélek kimondhatatlan szomorúságát, a nyomort, mely elveszi az igényeket, öl, pusztít, a közösségi élet legelemibb támaszától, előnyeitől fosztja meg ezeket a magányos embereket, a magyarság minden szórványánál szétszórtabb, szétziláltabb népet. Itt a szemünk előtt, Debrecen szájában óriási magyar missziós terület kezdődik. 1936. karácsonyán indult meg a manapság egyre nagyobb arányaiban kibontakozó missziós munka. A test és lélek minden éhségével kiéhezett tanyasi magyarok első katolikus karácsonya feledhetetlen betlehemi hangulatot árasztott. A hármashegyi iskola pillanatokra betlehemi barlanggá változott, ahol a toprongyos emberek áhítattal fogadták maguk közé a szegény nép Messiását. Hármashegyhez csatlakoztak idők folyamán a többi tanyaközpontok, név szerint: Haláp, Nagycsere, Kösülyszeg, Mikepércs, Mézeshegy. A tanyasi iskolákban kezdetben kéthetenkint hittanítást és havi misét, prédikációt,, később heti, vagy kétheti misét kaptak a tanyasi magyarok. A tanyasi misszió szűkös eszközei mellett is minden módon segítségére sietett a tanyák katolikus népének. A városban adódó ügyeiket a misszió tagjai elintézték, anyagilag a legszükségesebbel ellátták őket, a lelki élet legszükségesebb elemeit beléjük rakosgatták, kereszteltek, haldoklókat láttak el, ügyes-bajos dolgaikban állottak mellettük, sőt a piarista iskola diákjaival \nem egyszer magyar ünnepélyeket, kalákákat rendeztettek számukra. 4