Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

29 fejlődött ezen a téren. A tanévben négyszer volt kötelező közös szentgyőnás és szentáldozás, de sokan voltak diákjaink közül, akik a hó első péntekét Jézus Szent Szívének szentelték, meggyóntak és megáldoztak, sokan voltak olyanok is, akik minden héten, sőt többen minden nap vették az Élet Kenyerét. A közös szentgyónások s egyes nagyobb ünnepek előtt, május hónapban a Boldogságos Szent Szűz, júniusban Jézus Szent Szíve tiszteletére felszólítottuk az ifjúságot, hogy nagyobb lendülettel kezdje, illetve folytassa a harcot főhibái ellen és végezzen minél több erénygyakorlatot. Az idei lelkigyakorlatok húsvét előtt (április 3—6) voltak. A felső osztályok lelkigyakorlatát dr. Tihanyi Tibor piarista teoi. tanár, az alsókét Meskó Lajos piarista tanár vezette. Mindketten nagy hozzáértéssel, ügyes gyakorlati megoldásokkal hozzájárultak ahhoz, hogy ifjúságunknak ez a három nap lelki újjászületést jelentett. Mindkettőnek önzetlen munkájáért e helyen is hálás köszönetet mondunk. Vasár- és ünnepnap a Szent Anna-utcai piarista templomban hallgatott szentmisét ifjúságunk. Szentmise előtt két csoportban exhortációt hallgattak. Az alsós (I—III. oszt.) tagozat állandó szónoka dr. Wittmann Ádám, a felsőbb tagozaté- dr. Vénig József volt. Rajtuk kívül szívesen exhortáltak még: dr. Rassovszky Kálmán, dr. Vass Péter, Kiss János, Meskó Lajos, Ákos István és dr. Hegyi Ferenc. Exhortációink tárgyai a fent említett elvek figyelembevételével gyakorlati diáktémák voltak. Ősszel és a tavaszi hónapokban hétköznapokon is hallgatott szentmisét az ifjúság. A diákmiséken a gimnázium énekkara énekelt Ákos István tanár vezénylésével, illetőleg liturgikus miséken (kedden és pénteken) a miseszövegeket közösen imádkozta az egész ifjúság, október hónapban pedig többször imádkoztuk mise alatt a szentolvasót. Arra neveltük ifjainkat, hogy ne csak önmaguknak, hanem másoknak lelkiüdvösségével is törődjenek. Tettük ezt az Actio Catholica és a missziós gondolatok jegyében. Megmutattuk nekik a sok teendőt országunk hiterkölcsi életében. Nemkülönben támogattuk a pogány népek térítését is. Az ifjúság nagylelkűnek mutatkozott ebből a szempontból. Szívesen foglalkozott a missziós kérdéssel. Szorgalmasan gyűjtött a missziók javára és előfizetett a missziós lapokra. Ebben a tanévben már 48 példányban járt hozzánk a Missziós Ifjúság és kb. 20 példányban a Kis Hitterjesztő. Valláserkölcsi nevelésünk főtörekvése volt, hogy fiaink necsak ismerjék, de szeressék, megbecsüljék és éljék is hitüket. Módszerünk a megnyerés, a lelkesítés és biztatás volt. Amit a lelkiélet terén mutattak fiaink, azt belső meggyőződésből tették. Nem kényszerítette őket senki. Meg vagyunk tehát győződve, hogy ezen a téren később is csak fejlődni fognak és ha az életbe kikerülnek, akkor is Krisztus lesz életeszményük, hű fiai lesznek egyházunknak, becsületes és hasznos polgárai hazánknak. A cselekvő és vezető réteg kialakítását tűzték ki célul a vallásos jellegű körök: az alsósok számára az Oratórium, a felsősök számára a Prohászka Kör. Ezek munkájáról más helyen számolunk be. Vallásos szellemben neveltük fiainkat a cserkészet és levente szervezet keretei között is. Görög katolikus növendékeink oktatását és lelkivezetését nagy odaadással, hozzáértéssel és szeretettel dr. Nyika Béla gör. kat. hittanár látta el. Ö exhortálta és vezette növendékeit vasár- és ünnepnapokon, tavasszal és ősszel pedig hétköznapokon is a szentmisére. A vallási életet