Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1938

II „A lágy, epedő moll-melódiák és aprózó, csicsergő dúr-melódiák helyett újra a nagyapák keményebb, monumentálisabb hangja csendül fel benne. A cigányos, szentimentális műdal az ernyedő> középosztály, a pusztuló gentry lelkét tükrözi." (Halványsárga rózsa dalok.) Akadnak ugyan a cigányos műdalok között is sikerültebb alkotások (Dankó-, Fráter-féle dalok), melyek lekerültek a nép közé, de ezek sem a hamisítatlan magyar lélek megnyilvánulásai. Tehát a mai magyarnak már nem a cigány hegedűjén,, gentry mulatóink ajkán és a vendéglőkben, kávéházakban kell keresnie az igazán értékes magyar népdalt, hanem másutt. Hol? Ha elmegyünk hazánk olyan vidékeire, falvaiba, amelyek már földrajzi fekvésüknél fogva is eléggé távol esnek a városoktól és vizsgáljuk e magános falvak, tanyák népének dalait, akkor halljuk, érezzük, hogy egy egészen más hangulatú, ízű nótázás csapja meg fülünket, lelkünket. Sajnos, komolyabban csak a századfordulóban, elég későn,, kezdtünk érdeklődni népdalaink dallamkincse után, amikor Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László és példájukra mások is, elmentek az egyszerű falvak parasztházaiba, hogy még az utolsó pillanatban megmentsék az egyetemes magyarság számára az évszázados hagyományokon át fenntartott dalokat. E falvak népe dalaival őrizte a magyarságot a fáradt, beteges világnézettől. Miután e dalokat összegyűjtötték és tanulmányozták, „kiderült, hogy amint egész népi műveltségünk, úgy népzenénk is évszázados, sőt évezredes vonásokat hordoz magán, amelyek magyar szellemiségünk legősibb és legigazibb arcát mutatják". Megállapították, hogy a magyar népzene egy térben és időben egységes, sajátos zenei nyelvnek a vonásait mutatja. Ez a zenei nyelv csodálatos módon ugyanannak a középázsiai ősműveltségnek az egységébe tartozik, amelyhez nyelvünk révén is. hozzákapcsolódtunk. A magyar dalterületet négy dal járásra oszthatjuk fel: Erdély, Dunántúl, Felvidék, Alföld. E négy daljárás csak bizonyos vonásokban mutat eltérést, főbb sajátosságaiban minden terület egységes. Nemcsak terület, de idő szempontjából is egységes volt népzenénk jó hosszú ideig. „Sokáig még magas zenei műveltségünk is az ősi magyar zenei forrásokból él, csak a 18. század beáradó idegen hatásai szakítják el felsőbb osztályainkat a sajátos ma-