Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1938

II Magyar dalt énekelj, magyar ifjúság!* Magyar ember, magyar diák magyar nótát énekeljen elsősorban. Előadásomban azt szeretném röviden összefoglalni, milyen az igazi magyar dal, amint azt a magyar dal leghivatottabb hozzáértőitől: Kodály Zoltántól és Bartók Bélától tanultam. Lehet, hogy sok ismert dolgot ismétlek, de ilyen nagyjelentőségű kérdésről nem lehet eleget beszélni. A következőket igyekszem megvilágítani: 1. Hol ne keressük a magyar népdalt és hol kell keresnünk? 2. Milyen az igazi magyar népdal? Rövid tájékoztatás népzenénk legfőbb kérdéseiről. 3. Mi a népi dalkultúra jelentősége a magyar müzene szempontjából és nemzeti szempontból? Ha az ünnepély műsorán szereplő dalokat nézzük, azt látjuk, hogy a felsoroltak között sok, a magyar közönség nagyrésze előtt ismeretlen, vagy csak ritkán hallott népdalcím van. Cigánytól minduntalan húzott, a rádióban sűrűn hallott, mulatságokon sokszor énekelt „úgynevezett" népdal egy sincs közöttük, vagy csak nagyon kevés, amelyeket hála Isten már a cigány is átvett és megtanult. Nincs közöttük se a Piros pünkösd napján, se a Halvány sárga rózsa, se a Szeretem a kertet, se a Ha én gazdag volnék. Még a Megugrattak Hortobágyon című sincs a hortobágyi jelenetben énekelt nóták között. A vígabb fajtából sem szerepelnek a Szép a rózsám, Kék a búzavirág stb. féle nóták. Miért? Rövid a felelet: a felsorolt és a hasonló fajtájú nóták nem igazi magyar népdalok. Szövegben és zenében van ugyan rájuk aggatva egy-két népies ízű sallang, de egyébként legnagyobb részük idegen ízlésáramlatok termékei. Nem a magyar faj és szellem alkotásai, hanem többnyire tehetségtelen, a magyar fajjal és szellemmel kevés közösséget mutató dalköltők semmi művészetet nem mutató szerzeményei. Mivel pedig magyarok vagyunk és azok akarunk maradni, elsősorban az igazi magyar dalt énekeljük, mely, mint Kodály mondja: reakció a lankadó életkedv, az örökös céltalan búsulás, halálvágy ellen. * Március 15-i népdalünnepélyünk bevezető előadása. L. az ünnepély műsorát. Forrásaim: A magyarság szellemi néprajza II. k.-ből Kodály Zoltán értekezése a magyar zenéről és A mi dalaink c. daloskönyv bevezetése. Kolozsvár, 1939.