Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1937

A májusi hősök ünnepén a gimnázium ifjúságával együtt kegyeletes ünnepség keretében áldozott Szövetségünk a piarista gimnázium hősi halált halt növendékeinek emlékműve előtt a hősi halottak emlékének. A Diákszövetség felkérésére dr. Fábián Sándor, a MTI. debreceni kirendeltségének igazgatója mondotta az emlékbeszédet, amelyet Értesítőnkben egészében leközlünk. Diákszövetségünk nevében üdvözöltük védnökünket, dr. Sebes Ferenc rendfőnök úr ö méltóságát névünnepe alkalmából. Örömteljes érzésekkel köszöntöttük Gáspár Qyula főigazgatóhelyettest tanügyi tanácsossá, vitéz dr. Tóth János, vitéz dr. Hetey Zoltán diáktestvéreinket táblabíróvá történt kinevezésük alkalmából. Kegyelettel kell megemlékeznünk szomorú veszteségünkről. A tanítás-nevelés terén áldásos munkában gazdag életpálya után elhunyt Kemény János piarista tanárt októberben temettük. Temetése felemelő bizonysága volt annak az osztatlan becsülésnek, amelynek életében részese volt. A Piarista Diákszövetség nevében Qáspár Qyula tanügyi tanácsos, főigazgatóhelyettes búcsúztatta az elhunytat a következő beszéddel: „A Debreceni Piarista Diákszövetség nagy családja bánatos szívvel vesz körül egy sírt. hogy búcsúzzék a nagy útra induló egyik legkedvesebb családtagjától, mindnyájunk melegszívű barátjától: Kemény János piarista tanártól. Utolsó tisztelgésre jelentünk meg előtted, kedves Tanártársunk, igaz Testvérünk, felejthetetlen Barátunk! A nyár végén még nem így képzeltük el az elkövetkezendő búcsúvételt. Azt hittük, hogy a nagy felkészültséggel megkezdett és kiváló rátermettséggel folytatott tanári szolgálatod utolsó éveit majd itt töltöd körünkben jó egészségben és aranyos kedéllyel, és csak lassan fogunk hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy mindig kellemes társaságodat, az iskolánkban pedig értékes tanári munkádat egykor nélkülözni leszünk kénytelenek. Az isteni Gondviselés azonban máskép rendelkezett. Talán attól akart megóvni a legfelsőbb Akarat, hogy földi távolságok és mérhető idő tegyék kisebbé az emlékezést, az érzést, a hálát. Ügy rendeltetett el, hogy a fájdalom könnyével írjuk be szívünkbe-lelkünkbe arcvonásaidnak, mosolygó tekintetednek, mesélő hangodnak friss emlékeit, hogy élő, meleg és színes maradjon minden vonás, melyet Rólad őrizni fogunk. Az életnek ilyen teljes értékű képét fogja megőrizni rendtárs, szülő, barát és tanítvány arról a piarista tanárról, akiről