Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1936

25 gálja a betegeket, sőt a foglyokra is gondol, akiknek lelkét igyekszik a jóra hajlítani, miközben pazar bőkezűséggel alamizsnát osztogat. A szegény nép között járva, megismeri az életet; látja a bűnt, a nyomort, a szörnyű tudatlanságot s megállapítja: nem csoda, hogy ilyen csemetékből banditák fejlődnek. És 1597. őszén összegyűjti azokat, akiket az Üdvözítő legjobban szeretett: a gyermekeket s ettől kezdve nekik szenteli egész életét, minden erejét és képességét és amit az ifjú lángoló lelkesedésével elkezdett, azt megállás, csüggedés és pihenés nélkül folytatja mint férfi ötvenkét éven át, egészen kilencvenkét éves koráig. Calasanzi Szent József és első tizennégy társa 1617. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján vette föl a piarista reverendát és az új társulatot XV. Gergely pápa 1621-ben In supremo Apostolatus solio kezdetű brevével ünnepélyes fogadalmú szerzetesrenddé emelte. Meghalt 1648. augusztus 25-én, az Egyház 1748-ban boldoggá, 1767-ben pedig szentté avatta s így a legkeresztényebb nevelők egyike, a tanítók ideálja elérte azt a legnagyobb dicsőséget, amely a földön embernek osztályrészül juthat. IX. Pius pápa, volt piarista tanítvány, Brunswick grófhoz írott levelében a következőket mondja: „Fiának nevelése nem iehet jobb kezekben, mint a piaristákéban, mert az én kedves magyar piaristáimnak mérhetetlen érdemeik vannak az ifjúság nevelése terén." XI. Pius pápa 1925. augusztus 28-án a spanyol piarista zarándoklathoz intézett beszédében többek között a következőket mondta: ,,A kegyes iskolák az Anyaszentegyháznak dicsőséges és sok érdemet szerzett szerzetes családja, amely oltár előtt tett ünnepélyes fogadalommal szenteli magát arra az apostolságra, amelyben oly nagy mester volt Calasanzi Szent József. Az az „Ite et docete", amelyet a piaristák fogadnak, hasonlókká teszi őket az apostolokhoz, a misszionáriusokhoz, akik a világ egyik végétől a másikig terjesztik a kinyilatkoztatás új kincseit." Calasanzi Szent József azokat szerette, akiket senki sem szeretett, mert ez a szeretet a legteljesebb önfeláldozással, lemondással volt egybekötve: a nyomorgó, elhagyott gyermekeket és ezért a legnagyobb emberbarátok egyike. Tanításával, módszerével iskolát alapított és ezért a legnagyobb pedagógus egyike. Nagyon sokat szenvedett üldözésben és rágalomban, de soha el nem csüggedt és ezért a legnagyobb férfiak egyike. Ötvenkét esztendőt töltött abban a szomorú világban, ahol a bűn által eltorzított gyermek-lelkek szívetfacsaró látványa bontakozott ki naponta szemei előtt. Minden öröme az volt, hogy belenézhetett fényes és tiszta gyermekszemekbe is, melyek szinte kisugározták a léleknek néma könyörgését: mentsetek meg en-