Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1936

15 jelennek, hogy az idők folyamán kis vályogvert viskóból hatalmas palotává fejlődött intézmény falán márványtáblával örökítsék meg Szlopnyay Elek soha el nem múló emlékét. A hála és a kegyelet érzése hozott ide bennünket, egykori p'arista diákokat, akik már tudjuk, hogy mit köszönhetünk volt piarista tanárainknak, mit köszönhetünk annak a szellemnek, amely a piarista oktatás legfőbb együtthatója, amely szellemnek a Caiasanziak Szentje volt a megteremtője s amely szellemet Szlopnyay Elek hozott el ide, szűkebb hazánkba. Ez a szellem csodálatos azonossággal és erővel hatja át a piarista rend minden tagját. Talán éppen ebben az egyöntetű, minden tanáron, minden tantárgyon, minden tudományon és minden időn keresztül hasonló módon megnyilvánuló hatásában van legfőbb alakító ereje, amellyel egyformán hasznos, munkás, becsületes, hazafias és vallásos, tetőtől-talpig férfit igyekszik faragni valamennyi tanítványából. Ti, fiatal piarista diákok, akik most koptatjátok az iskola padja't, ezt a hálát jelenlegi tanáraitokkal szemben még nem érezhetitek, ennek a tanítási szellemnek előnyeit még nem ismerhetitek. Minden nevelésben szükségszerűen meg kell nyilvánulnia bizonyos kényszernek, bizonyos fegyelemnek, mert hiszen az ember már ártatlan kisded korában is esendő és gyenge lény, akinek nemcsak a testét, de a lelkét is edzeni kell. Természetes tehát, hogy ti még alig sejthetitek az esetleges szigorú és zord tekintet mögött azt a nagy szeretetet, amely a tanító atyából felétek árad. Még kevésbbé ismerhetitek ennek a nevelésnek az eredményeit, amely csak jóval később fogja számotokra a boldogulás és boldogság ízes gyümölcsét megteremni. De majd meg fogtok nőni! Majd elhagyjátok az iskola falait! Majd kikerültök a küzdelmes életbe! És akkor majd ráeszméltek arra, hogy mit is köszönhettek egykori tanítómestereiteknek, jelenlegi tanáraitoknak. És akkor majd bennetek is felébred a hála és a köszönet érzése. Akkor majd teljes mértékben meg fogjátok érteni, hogy miért emeltük mi, öreg diákok, ezt a táblát. Mi, jelenlegi öreg diákok, akkor már nem leszünk itt e földön. Akkor majd Ti fogtok összegyülekezni fiaitokkal együtt e tábla alatt és hálatelt, meleg, bennünket megértő szavakkal Ti fogjátok elrebegni azt, amit mi mondunk most: — Szlopnyay Elek, áldott jó piarista atya, legyen áldott s Te emléked!" Kreiker professzor ünnepi beszéde után lehullott a lepel az emléktábláról, melyről egy szerény szerzetes fejének szigorúan diszciplínáit, mély gondolkozást sugárzó reliefje tekint felénk. A Szlopnyay Elek emléktábla beszédes tanúsága a piarista tanítványok örök hálájának, szeretetének és ragaszkodásának. A piaris-