Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1934

5 területéről, alakjáról nem maradt fenn levéltárunkban helyszín­rajz, vázlatos térkén sem. Kik voltak tulajdonosai s ezek mi­képen helyezkedtek el egymás mellett, arra nézve az egykorú adólajstromokból, időnként megismételt népösszeírásokból és a tanácsi jegyzőkönyvekben található örökbevallásokból, mindezen adatokat mozaikkép módjára összeillesztgetve, tájékozódhatunk. A legtöbb telket illetőleg, városunk eme részén is, átlag 300 évre visszamenőleg sikerült kifürkésznem az egymást felváltó tulaj­donosokat. A 40 öl széles, ugyanolyan hosszú, ú. n. ártikuláris templom­hely hajdani polgári telkeinek tulajdonosairól ezúttal azt a név­sort sem közlöm egészen, amelyet a mondott módon összeállítot­tam. Személynevek szerint csak a megismert legrégebbieket és aíokat említem, akik legutoljára ültek a telkeken. Lássuk tehát: Varga és Szent Anna asszony utca szögletén levő telket 1598-ban özv. Csanak Gáspárnétól Szőcs Miklós veszi meg; déli szomszédul özv. Takáts Demeternét nevezik meg. Utánuk ezen a helyen az Erszénygyártó (1626—1641.), Szabó, másként Olajos (1641—1706.), Meggyesi (1641—1651.), Hevesi (1645—1680.), Fo­dor, másként Varga (1651—1693.), Bonnár (1692—1716.), Veres­egyházi (1696.), Nádudvari (1707—1708.), Balázsi (1693—1716.), Szilágyi (1712—1715.) nevü családok laktak, egymás szomszéd­ságában és egymás után, néha csak kevés ideig. Többnyire kis­vagyonú emberek. Ami abból is látszik, hogy aránylag olcsón adják-veszik az itteni házakat. Az ezekre vonatkozó örök-beval­lási följegyzésekben soha sincs szó kőből, azaz téglából épült házról. A bennök lakók adót is keveset fizetnek. Legfeljebb 4—5 frt.-ot egy-egy kivetésre. Még az 1693. évi súlyos tatár sarcból sem esett több 25—30 frt.-nál a legerősebben megterhelt polgárra sem. Az 1716. évi foglaláskor hivatalos becsű alapján a város házipénz­tára mindössze 575 frt.-ot fizetett az elvett házakért, amelyek a kegyestanítórend házi historikusa szerint is felette hitvány épüle­tek voltak. A templom és parókia számára kimért területen hány telek volt, kik laktak ott, pontosan meg nem állapítható. Az 1716. évi deltetett el. Ehhez képest felmérték az intravillanumot (belső telket) s a felvett clavis (kulcs) szerint ennek mennyiségéhez szabatott az extra­villanum. Ekkor a tisztelendő szerzet állapotia is elővétetvén, a szer­zetnek a Commisio 12 köblös földet rendelt, többet azért nem, hogy örökségek holt kézre ne szálljanak. Ugyanazért sem a piaristák 8 tel­kének. sem a parókiának intravillanuma a mathematica dimensioban ki nem tevődik, hanem a most említett instructio szerint az akkori idő­ben 20 öl föld számlálódván egy köblösbe, mindössze 240 öl, vagyis 12 köblös föld méretett és adatott ki. (Mégpedig 300 öl széles, azaz mély­ségű dűlőben. Z—i.) Ezt a szerzet ma is használja. De úgy látszik, hogy ezt nem Parochiális földnek, hanem a vett 8 telek appertinentiájának (tartozékának) tartja. Holott a piaristák a kir. Commissio által minden házzal bíró polgárra nézve minden öl után megállapított 3 dénár duo­•decima váltságot, mely reájok kivetve sem volt. sohasem fizették, amit

Next

/
Thumbnails
Contents