Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1934

gtj adókönyvböl úgy látszik, hogy a szegeleti telkekről Asztalos Mátyás, Bodnár János fiastul, Baka Mihály, Harsányi Mihály, Pap András és Mihály kovács adóztak 50 dénártól 1 frt. 50 pénzig. A homályos kérdésre a házipénztár számadásai sem vetnek teljes világosságot. A perceptor urak 1717 jún. 5-án Asztalos Mátyásnak a plébániához foglalt házért 100.—, aug. 3-án Balázsi Benedeknek 180.—, dec. 24-én Békési Péternek 60.— és utoljára 1719 máj. 15-én „a plébános uram számára rendelt Varga utcai öt házakért", amelyeknek tulajdonosai nem neveztetnek meg, 235 fr.-ot fizettek ki. Megjegyzem, Balázsi Benedek 1714-től fogva már nem lakott e helyen, de a templom számára kijelölt teleknek még tulajdonosa. Békési Péter is 1712. Szent A. u. 21. sz. telkére költözött, de továbbra is a Péter úr előbbi helyén maradt Békési István, neki talán fia. Ennek a Békési-teleknek kisebbik részét foglalták ei 1716-ben a templom számára. Nagyobb része csak 1737-ben lett a piaristáké. Az a terület pedig, amelyre a calasanzi Sz. József reálgimnázium, a lóm. kat. elemi leányiskola és a plébánia hajlékai épültek, 1725 előtt Szent Anna utcára nyíló kapukkal hat polgári telekre oszlott. Ezeknek ötje lassankint a piaristák birtokába került. A hatodikat a város vette meg. A mellékelt térképen 1. és 2. számmal jelölt telek a XVII. század elején, úgy látszik, egy kézben volt. Bánki Szűcs Péter 1626. mint puszta telket adta el Veres, másként Csizmadia Gergelynek. A Csizmadia-családé 1663-ban is. Nem sokkal ezután két, sőt három részre is bírják ezt az udvart. Nyugati részén 1672-től 1712-ig Asztalos János és Kovács Mihály, majd Kovács Pál adózik. Utóbbi évenként 40—50 frt.-tal. Mellettük ugyanott rövid időre mások is mutatkoznak. Páldául 1680—83 közt Engler Krisztián nevű könyvkötő 25 frt. tekintélyes adóval. Talán egyetlen német lakos akkor a színmagyar Debrecenben. 1716-tól fogva Kamuti István és Kovács Szabó István, 1723-ban Szabó Ferenc nevével találkozunk ezen a telken. Tőle vették a kegyes atyák 1727-ben. A 2. sz. telek, amely korábban egynek látszik az elsővel, a város jussának sérelme nélkül elengedni sem lehet és szabad. De nem volt kivetve, nem is fizették a 240 öl parochiális föld után sem a dézsma váltságot." „A szerzet sem a telkek megvételekor, sem azután ház után való földet helyesen nem praetendálhatott (követelhetett). A megvételkor azért nem, mert még nem volt. — azután pedig azért nem, mert a ház után való földdel iáró terheket a maga existentiáiának természete ellenére tem teljesíthette; anélkül pedig az ide való constitutió szerint ház után való földet bírni nem lehetett. A piaristák 1788-ban is hiába kérelmezték a 8 telekért a ház után való föld kiadását. Ez ellenkezett a holtkéz vagyon szerzését tilalmazó 1498 : 55. és 65., 1647 : 17. és 1715 : 16. t.-cikkekkel is." (Kir. biztosság Jkv. 1819—20. A város declaratioja 1820, ian. 15. üléséből.)