Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1931

4 polt le, folyókat szabályozott, félsivatagokat vett öntözés alá„ erdőket irtott, városokat és várakat emelt, megszervezte a rendes termelést és kereskedelmet. Mindezzel végelemzésben könynyebbé tette az életet és közelebb vitte az embert oda, ahonnan az. írás szavai szerint úrrá lehetett a teremtményeken. És mindennek ellenére mégis minden egyes kor szörnyű társadalmi és egyéni diszharmóniával zárul : milliók vannak egyért vagy kevesekért. Az egyik oldalon Kelet minden kéjét és bujaságát élvező zsarnokok, vagy nagy hatalommal és vagyonnal rendelkező várurak, a másik oldalon meg rabszolgák és szinte megszámlálhatatlan jobbágyok. És a refrain mindenütt egy: többre becsülték az eszközt és a módot, amellyel a íejlődést elérték, mint a lelket és annak üdvösségét. Általános közhely : korunk neve gépkorszak. Méltán megilleti ez a jelző. Megbűvölve állunk az alkotásai mellett. Ma Kanada és London közötti hajóút annyi időt vesz igénybe, mint másfélszázaddal előbb a postakocsijárat Edinburgh és London között. Gépmadarunk diadalmasan szántja a légóceánt s a kékszalagért küzdő mesebeli úszóvárosok maholnap már a szél sebességével hasítják a feneketlen vizek hátát. A rádió közvetitésével az angol király valami konferenciát megnyitó beszédét a Föld ellentétes pontján a szomszéd tereml>en ülőkkel egyidőben hallják. És ennyi vívmány láttára vájjon elmondhatjuk-e,, hogy boldogok vagyunk ? Az elmúlt évtizedek alatt imádtuk a technikát minden velejárójával egyetemben, hiszen úgyszólván neki köszönhettük ezt a szédületes fejlődést — s mégis mit látunk ? A mélyebben gondolkodó és látó lelkek a humánum keretében végbemenő katasztrofális jellegű eltolódásokról értesítenek bennünket. Különben magunk is átéltük és átéljük, hogyaz erősebb technikai felkészültségű népek elvesztették a háborút, a természettől is egységesnek kovácsolt birodalmak széthullottak, a természeti erők leigázásában milliók és milliót munkájára napjainkban nincs szükség s a nyomor, a Dosztojewszki tollára méltó sötét nyomor egyre nagyobb rétegekreterjeszti ki ólomnehéz szárnyait. A gépkorszak tehát fejlődésében elérkezett oda, ahová az előzői : az egyéni és társadalmi diszharmóniához. IJjra felhangzik a régi jeremiád : milliók vannak kevesekért s ismét többre becsültük az eszközt és a módot, amellyel mai fejlődésünket elértük, mint a lelket és annak üdvösségét. Derült és fényes nap után újra alkony köszöntött ránk. Egész természetes, hogy keressük, kutatjuk a vezérlő csillagot, amely további fejlődésünket irányítsa. A gépkorszaknak ebben a sötét és egyre barátságtalanabbá váló fázisában álpróféták és a jövőt egyengetni akarók terveit és tanítását messze túlharsogva lép az egyénhez és társadalomhoz az Egyház. Isteni küldetésének és rendeltetésének tudata, az egész Földet behálózó páratlan szervezettsége, kétezeréves múltja s tanításának a gyakorlatban is megvalósítható jellege olyan erőt kölcsönöz számára, hogy a közel jövő útjait készíteni akarók messze eltörpülnek mellette. Problémáinkhoz hasonlókat nem egyszer látott már a múltban, szentjeinek megdicsőült seregében pedig olvan példákat állít elénk, akiket követve a jelen nem egy nehézségére találunk orvoslást.