Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1931

33 eget, majd átkölcsönzi fényét a keleti oldalon már magasan le­begő Holdnak, amelynek képe cikkeakkozó vonalakban táncol a lilapárás vizén. Olyan a tükre most, mint valami szeszélyes kanyargás! víziút sínvonala, melyen hajónk finom lebegéssel csúszik előre. Csoda-e, ha e szín és fényilluzió dalt csalt elő a diákok ajakáról. így borul ránk észrevételenül a Duna tavaszi estje, melynek sötétje elnyelte a partok silhouette-jét s jó ideig úgy tiint fel, mintha fekete vizén a mesék országa felé úsztunk volna. E helyett feltűnt a parton egy lámpasor, mely elűzte az illúziót... Mozgolódnak a fiúk, vége felé közeledik hajóútunk. A lámpasor folyton nő, egy nagyot kanyarodik a hajónk s ki­kötünk Mohácson. Kiszálláskor hallom a sóhajt: 400 km. tá­volságra vagyunk Debrecentől ! Másnap korán reggel fiirge kis motoros hajóval mentünk fel a Dunán 5 km.-re elterülő csatasíkhoz. A parttól 10 percnyi gyaloglással értük el a Csele-patak mellett emelt emlékművet. A hely varázsa megfogta lelkünket s Dr. Rassovszky tanár megemékezése nyomán megilletődve szálltunk vissza, mint négyszáz év után megismétlődött nemzeti katasztrófa sorsosai. De... Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned s halnod kell ! Kegyelettel helyeztük az emlékműre a babérkoszorút, melyet Simkovies Sándorné ajándékozott. Idevonatkozó ismeretünk kiegészítésére megtekintettük a mohácsi temető kápolnáját, mely két nagyméretű olajfestményt őriz az első és a második mohácsi csatáról. A történelem vérrel megszentelt földjéről autóbuszunk va­lósággal röpített bennünket a jellegzetesen észak-déli irányú völgyekkel átszelt baranyai tájon, ahol minden kapaszkodó után tisztábban bontakozott ki előttünk a Mecsek nagy tömegé­nek foltja. A Mecsek déli lejtőjére települt a város, mely fölött a székesegyház négy tornya uralkodik. Pontosan déli 12 óra­kor gördülünk Pécs legmodernebb városrészének egyik utcájá­ban a Collegium Maurinum elé. Mintha csak hazajöttünk volna, olyan kedves fogadtatásban volt részünk. A Collegium igazgatója, mélt. Dr. Vargha Dámján egyetemi tanár üdvözölt bennünket s kívánt minden jót itteni tartózkodásunkhoz, öröm­mel vezetett bennünket legmodernebbül berendezett főiskolai kollégiuma kápolnáján, termein és remek parkján keresztül, ahol a diák valóban otthon érezheti magát. Szállásunk közvetlen közelében modern, széles és egyenes, nagyvárosias utcák keresztezik egymást, míg ezekkel ellentét­ben a város fő ütőere, a Király utca, mint a belváros nyugat­keleti tengelye már a régi Pécs utcaépítésének eredménye. Ezek az utcák nyugodt hatású empire-stilű házaikkal, kanyargó so­raikkal, melyek mindig valami meglepetést tartogatnak, mert nem látja az ember az utca végét s melyekben a házak valami jólétet és finom ízlést tükröznek. Ez az, ami iaz> Alföld emberét e dunántúli város régi részében annyira megfogja. És a Me­csek ! Város, amelynek közvetlen közelében kiránduló hely is van ! Nem csoda, ha mi is az első délutánunkat a turistaság ne­mes sportjának szenteltük s a síkság fiai hegymászásra indul­tak. Kedves vezetőnk Oppermann Balduin cisztercita tanár dik­A magyar kegyestanitórend debreceni reálgimn. értesítője 3

Next

/
Thumbnails
Contents