Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1931

34 tálja a tempót és mérsékli az ütemet a hegymászáshoz nem szokott alföldi fiúknak. Széles és árnyékos utak vezetnek el az erdős hegyoldalon, egy-egy fordulónál feszület, Máriakép, alatta pihenővel. Másfél órai menetelés után érkeztünk föl az 527 m. magas Misinára, a tiszta hegyi levegő birodalmába. A Kiss József kilátó 20 m. magas tornya nyújtja a szélrózsa minden irányában a legszebb kilátást, amit sajnos a késő délután páratelt levegőjén át nem élvezhettünk tisztán. Északon a Mecsek erdőrengetege, délen a város és a Dráva felé ereszkedő síkság adták a panorámát. Alkonyat felé járt már az idő, midőn víg nótázással jöttünk le a városba, útbaejtve a tettyei romokat, melyek alatt jéghideg patak csörgedez. Kirándulásunk harmadik napján a székesegyházban szentmisét hallgattunk, melyet Dr. Rassovszky tanár mondott a népoltárnál. Ezután Dr. Horváth Adolf cisztercita tanár kitűnő vezetésével a székesegyházat és a IV. századi ókeresztény sírkamarát tekintettük meg. Kitűnő vezetőnk több órán át tgrtó magyarázatával szólaltatta meg előttünk az építészet kötött nyelvét, sietett megértetni velünk a szerkezet jelentőségét, okait, így alakulhatott ki bennünk a székesegyház egységes egyházi formáinak és művészi kiképzésének harmonikus képe. Ugyanekkor tekintettük meg a török dsámiból barokk ízlés szerint átalakított belvárosi templomot, melynek belseje rokokó izlést mutat. Ez eleinte a jezsuitáké volt, jelenleg a szomszédban székelő cisztercieké. Majd a világhírű Zsolnay kerámiai gyárat látogattuk meg. Ez jelenleg redukált üzemében (csak 300 munkás dolgozik) tisztán ipari és kereskedelmi jelentőségű gyártmányok (porcelláu izolátor, edények stb.) előállításával foglalkozik. A porcellán fayence előállítása, amelyet maga Zsolnay Vilmos és örökösei művészetté fejlesztettek, ma már szünetel. Muzeuma gazdag gyűjteményének minden darabja az anyag szerelmesének egyegy vallomása. Pécs városának képén lépten-nyomon ráakadunk arra az átható erőre, amely ebből a gyárból kifelé sugárzott. Délutáni programunk a diákok általános vágyát váltotta valóra, melynek gondolata ott szunnyadt mindegyik lelkében a kirándulás megszervezésétől egész a megvalósulásig. A tikkasztó melegben megtett útunk Máriagyűd búcsújáró hely kegytemplomához tett kitérővel Harkányfürdőre vezetett. Nagy szabad medencéje kellemes felüdülést nyújtott az ifjúságnak, Késő este értünk visza autóbusszal pécsi szállásunkra. Miután hálás köszönetet mondtunk kedves házigazdánknak azért a sok figyelemért, melyekkel elhalmozott, korán reggel a Collegium kápolnájában hallgatott szentmise után az állomásra mentünk. A visszautazás töltötte ki kirándulásunk utolsó nap ját. A baranyai hegyvidéken vitt keresztül utunk első szakasza, melynek elhagyásával búcsút is mondhattunk a jellegzetesen dunántúli tájaknak. Budapesten örömmel üdvözöltük Dr. Kari János igazgató urat, aki elénk utazott. Víg nótázással futottunk be este 10 órakor a debreceni nagyállomásra, ahol a szülők serege ölelte magához a dunántúli napban megbarnult gyermekeket.