Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1931

18 Benneteket. Megszerezhettétek a hazaszeretet, a vallásosság és a bölcseség kincseit. Legyetek hű fiai a hazának ! A hazaszeretet ékessége min­den jó magyar embernek, — mert berniünket csakis a magyar nemzethez való tartozandóságunk tehet boldoggá és alkotása­inkat valóban naggyá. Mitől lehet a magyar földnek ilyen megszentelő varázsa? Elmondok egy legendát! Történt egyszer, hogy egy zarándok az aradi vár kazamatái között vándorolt és az őt kalauzoló őr­től valami emléket kért, amely kapcsolatban áll a vértanuk tra­gédiájával. Az őr felemel egy maroknyi fövényt és igy kiált : Vigyed, nincsen itten egy porszem, melyet a szabadságért már­tirok vére meg ne öntözött volna. A zarándok kendőjében ha­zavitte a fövényt és amikor otthon kendőjét kibontotta, az csakugyan vértől ázott. Valóban úgy van, nincs ebben a hazában egy porszem, amelyet 1000 év óta őseink vérükkel ne áztattak volna. Éppen ezért nem kell csodálkozni azon, hogy a mi földünk él és lehel és így mindég az a bátor és hazáját szerető és hazájáért meghalni is tudó magyar lélek fog születni, akire tragédiákban is szá­mítani lehet. A nemzetköziség gondolata sivár lélek sajátja, az arany­imádók és gépemberek jellege, akik közelfekvő szomorú példák szerint hazát csak rombolni képesek, de felépíteni sohasem. Kedves Fiatal Barátaim, legyetek vallásosak ! Nektek nyolc éven keresztül módotok volt megismerni a természeti tudományok rendjét. Hiszen az emberi fürkésző elme eljutott a protoplazma számos titkának megismeréséig, de hiába a tudományos kérkedés, még a rádiók és repülőgépek világá­ban is, az ember életet — legyen az a legparányibb — mestersé­gesen előállítani nem tud. Le kell borulnunk a teremtő Isten előtt és imádnunk őt, akitől a mai élet nehéz küzdelmeiben senki sem lesz gyengébb, hanem mindenki erősebb. Ilyen nagy nemzeti katasztrófák után valóban csakis val­lásos érzéssel telített munka és becsület lehet az egyetlen mentő­eszköze nemzetünk felépítésének. Éppen ezért félredobva a kishitüséget fogjatok össze az életben szeretettel, becsüljétek meg egymást, ne kicsinyeljetek le senkit, mert ma a névtelen munkások erejére is nagy szük­ség van. Van erre egy klasszikus példa! Rómában 1586-ban egy gyönyörű obeliszket állítottak föl, melyet másfélezer évvel ezelőtt Caligula római császár hozatott Egyiptomból. Az obeliszk egy darabból áll és súlya tízezer mázsa. Matematikusokat, mérnököket szólítottak fel e szép mun­kára, míg végre a sok ajánlkozó között Fontana lett a győz­tes, aki igen elmés és külön e célra szerkesztett csigaművel tette a legvalószínűbbé a sikert. Sok száz munkás és 140 ló segít­ségével sikerült az obeliszket a Szent Péter-térre vontani és már-már függőleges helyzetbe emelni. De valami hiba történt a számításban vagy a szerelésben, mert a csigaművet tovább mozgatni nem lehetett és az obeliszk csak az egyik élére állítva

Next

/
Thumbnails
Contents