Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1931

19 meredt az égnek. E kínos helyzetben az emberek elsápadva lestélc, hogyan fog a hatalmas obeliszk lezuhanni. Éhben a kritikus pillanatban elkiáltotta magát valaki — egy névtelen római — a tömegből: »Nedvesítsétek meg a köteleket«. A tanács kitűnő volt, mert a megnedvesített kötelek megrövidültek és az obeliszket függőleges helyzetbe emelték. Kedves Fiatal Barátaim! Mi mindnyájan szerény napszámosai vagyunk ennek a szerencsétlen hazának. Azonban senki se várja, hogy helyette más dolgozzék. Ne akarjatok kérkedő fiatal vezérek lenni, hanem hivalkodás nélkül, — mint a névtelen római — erős akarattal, de szerényen dolgozzatok és szándékaitok legjavával nedvesítsétek meg a köteleket, feszítsétek meg idegeiteket és akkor meg fogjátok vetni jövőtök gránit alapját, mert csak a jövő ifjúság derítheti ki szerencsétlen hazánk szomorú és sötét éjszakáját. És így misem bizonyosabb, hogy akkor méltók lesztek a piarista gimnázium tekintélyéhez, méltók lesztek a hazához, méltók lesztek az Istenhez, akinek bőséges áldását kérem kedves Mindannyiatokra. Most pedig én is hálát adok a Gondviselés kegyének, hogy ezt a szép napot megélnem engedte. Csaknem 50 esztendeje annak, hogy én a lévai piarista gimnázium küszöbét, mint I. osztályos piarista diák, átléptem. A piarista atyák, volt kedves tanáraim, elvonulnak most lelki szemeim előtt és lehet, hogy ők is szeretettel néznek le reám a magasból, hiszen már mind ott vannak, néznek rám az öreg piarista diákra, akinek a jó Isten megengedte, bizonyosan volt piarista tanáraim közbenjárására, hogy most ezen a szép ünnepen, itt láthatom a sok derék diák között a saját matúrás fiamat is. Nem csoda tehát, hogy az én lelkem megtelt áhítattal, mint a mezei virág megtelik a nyári reggel harmatával. És ezen áhítat hatása alatt mondok hálát a Gondviselő kegyelemért és hálát a főtisztelendő kegyesrendi atyáknak, nektek pedig, kedves jó Fiaim, szívből kívánok sok szerencsét és boldogságot.