Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1929

értekezleteket s minden alkalommal zsúfolásig megtöltötték intézetünk dísztermét. Első értekezletünket 1929. október 26-án tartottuk. Ezen az igazgató Utasítások nevelésünk köréből címen érte­kezett. Ama fontos igazságokat állapította meg, amelyek az igaz nevelés alapjaiul szolgálnak. Mert a nevelést mindenki könnyű munkának tartja s abban magát csaknem minden szülő születet szakembernek tartja, innen fakadnak a nevelés visszás ferdeségei, amelyek következménye, hogy a gyermek elnevelő­dik. Szívlelje meg a szülő az iskola utasításait s azokhoz ki­tartóan alkalmazkodjék, a hibás nézetek miatt beálló erkölcsi elkallódás a gyermeknél be nem következik. Tagadhatatlan, hogy csak ama szülők gyermekeinek nevelése nem sikerül, akik azt megszokott könnyű dolognak tartják, amelynek elveivel, esetleg hasznos utasításaival törődni sem érdemes. Az élet hajszálcsövein beszivárgott téves eszmék azután kiszorítván a hasznos elveket, a gyermek helyes útra való nevelését ered­ménytelenné teszik. S ez azért veszedelmes, mert a gyermek a szülői háziban tölti idejének javarészét s így az iskola ellen­súlyozó nevelő hatása oly erővel nem bír reá hatni, hogy a csa­ládban megszokott ferdeségekről és hibákról leszokjék. Tanulja meg a szülő a nevelés főbb elveit, az iskola fegyelmi intézkedé­seit, a gyermek nevelésének sikere biztosabb lesz. A hazafias nevelés tekintetében a szülők figyelmébe ajánlotta a nemzeti öntudat és nevelés 'fejlesztését a gyermekeknél. Annál fontosabb ez nálunk magyaroknál, mert környező ellenségeink mind határozott céltudatossággal a nemzeti öntudat és önérzet fejlesztésével törnek fajunk kiirtására. Nemzeti veszedelem, hogy — még minden nemzet túlzottan nacionalista, a magyar faj nemzeti lelkét az internacionalizmus veszedelme mérgezi. E szülői értekezleten a szülői ház és iskola címen tartott előadást Eassovszky Kálmán tanártársunk. A család és iskola együttműködésének közvetlen és közvetett tényezőiről : az is­kola tekintélyéről, a kötelességtudás ébrentartásáról a rend és fegyelem ápolásáról szólt az előadó első részében. A második részben a példaadásról, önmegtagadásról, Isten és az erkölcsi törvényekkel szemben. — Végül a gyermekekkel való szigorú, de — szerető bánásmódról példákkal illusztrálva szólott. A második szülői értekezletet május 3-án tartottuk. Ekkor az igazgató A pályaválasztás és egyéb fontos uta­sítások címen értekezett. A pályaválasztás kérdése manap hazánkban a legégetőbb kérdések közé tartozik. Nemzeti nyo­morúságunkban alig tudjuk, hogy iskolából kilépő ifjainkkal mit kezdjünk. A nagy kérdés megoldása csaknem lehetetlen s e miatt szenved a szülő, a gyermek, a haza. Határozott utasí­tással itt senki sem szolgálhat. Amit összeírnak vagy beszélnek a magukat szakértőnek vallók, mivel sem több a tapogatódzás­nál s csaknem eredménytelen minden részletében. Utasításnak talán legmegfelelőbb, hogy az ifjú s a sízülő vessen számot minden körülménnyel s úgy döntsön gyermeke pályaválasztá­sáról. Helyes elv, hogy a gyermeket már kora ifjiiságában irá­nyítsuk valamely lelki alkatának megfelelő pályára. — Ahol több fiúgyermek van a családban, erkölcsi köte­lességüknek tartsák a szülők, hogy azok közül egy az egyház 45

Next

/
Thumbnails
Contents