Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1929

DR. MCZIG ALAJOS BESZÉDE A- SZENT IMRE SZOBOR LELEPLEZÉSE NAPJÁN. magyar nemzetet nem hiába nevezték a szentek virágos kertjétől ékes Pannóniának, mert valóban, alig, hogy Szent István bölcs vezetése mellett a szent királyok nyomán belépett a keresztény nemzetek együttesébe, — kivirult ebben a szép Pannóniában az Árpádházi szentek virágos kertje. Szent István, szent Imre, szent László, szent Erzsébet, szent Kinga, boldog Margit azok, akik az Árpádházi szentek sorát adják s akiknek alakját legendák színes, ragyogó fátyolával vonta be a magyar nemzet szeretete. De talán egyikről sem mesélnek annyit, annyi szépet és jót, mint István királyunk fiáról: szent Imrének ködbe vesző és mégis élő és ható alakjáról, akinek emlékezetére itt ma egybegyűltünk. Akit nagyon tisztelünk, szeretünk, azt halála, megdicsőülése után is képben, szoborban magunk között akarjuk látni. Ez vezette a gimnázium igazgatóságát is. Hogy szent Imre alakja necsak legendák és szép szavak ködében éljen, hanem valóságban itt legyen, itt éljen közöttünk, közöttetek, ezt a szép szobrot állíttatta fel. íme itt van, bevonult ide a gimnázium új lakója: szent Imre herceg! Ez a bevonulás egy része, egy szép akkordja annak az országos ünnepségnek, amelyben az elsők között részt vesz a debreceni Piarista gimnázium. Ebben az ünneplésben részt kért és kapott az öreg diákok szövetsége is, jeléül annak, hogy szent Imre herceg nemzeti, történeti és pedagógiai jelentőségének felismerésében nincsen különbség öreg és fiatal diák között, ebben egyformán diákok: a magyar élet örök diákjai vagyunk. Ma, amikor a templomban hallgattam friss diák torkok zengő énekét, hallottam az imént az igazgató úr nagyszerű izzású szavait, éneken, szavakon, áldáson, tömjénfüstön át, eszembe jutott valami. Egy gyermekkori kép még első gimnazista koromból. Szent Imre névnapját ültük, ahogyan az a piarista gimnáziumokban szokásos. És láttam képzeletemben a nagykárolyi piarista gimnáziumot, láttam a gimnázium ünnepségre egybegyűlt ifjúságát az Ur l!)07-ik esztendejének novemberében: szent Imrét ünnepeltük akkor, születésének 900 esztendős évfordulóját, szent Imre névnapján. Még most is fülembe zeng, fülembe hallszik az egyszerű versike, amit mint elsős gimnazista nagy bátran szavaltam, amikor egy nagy diáknak én tettem fel a verses kérdést: Mikor az ősz így elközelget és Imre-nap elérkezik, Mondd évről-évre ünnepelni Miért gyüliink mi össze itt, Mondd meg nekem, szent Imre herceg ki volt, Mi volt, hogy tudjam én, A magyar ifjak miért örülnek, nevének kedves ünnepén... 2® ü oool