Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1928

harmadik százada felé haladó intézet alapítója. Az alapítás nem csupán a tanítvány hálájának maradandó jele, hanem a vallásos és hazafias nevelés előmozdítójának és méltánylójának történeti tette. 1719. január 17-én Szlopnyai Elek első piaristaként jön Debrecenbe. Két év multával az egyszerű intézet kapui már megnyílnak s befogadják a tudomány ismereteiben s a jámborság gyarapodásában földi életük boldogságát kere sők tömegét. Az iskola Halapy Szilárd és Szlopnyai Elek önfeláldozó munkája folytán gyors fejlődésnek indul s tanító munkásainak általános tiszteletet szerez. Az előítélet köde e szerze tes iskolával szemben eloszlik s a növendekek száma évről-évre nő. A tanulók öt, majd hat csoportra oszlanak. A hír ez iskola nevét hamarosan szárnyára kapta s a város határán túl is emlegetett és neves lett. E tény okozta, hogy Koháry István bőke zűsége az iskola mellé konviktust teremt, amelyet 11. József feloszlat. A piarista pedagógia tevékeny és hatásos életet varázsol az intézet falai közé, ahol különösen a magyar nyelvet és a reális tárgyakat oktatják. Az iskoladrámák erős fejlődésnek indultak a debreceni kegyes iskolákban. Az intézet félszázados működése után háromosztályú, 1789-ben öt tanárral öt osztályú lesz. Debrecen város a hivatásuk tüzétől égő szerzetesek buzgó törekvését méltányolni akarván 1824-ben az iskola hatodik osztályát saját költségén nyitja meg. A tizenkilencedik század elején az iskola tűzvész áldozata lesz. A tanítás azonban fennakadás nélkül folyik tovább, inert a jó piarista atyák a tanítványok seregét a szobáikba gyűjtik össze s ott tanítanak. A Thun-rendszer négyosztályúvá teszi az iskolát. 1834-ben a nagyváradi püspök, a káptalan, a kegyesrend s Debrecen város a földrengéstől meg rongált iskolát ujjá teremti, amely a szabadságharc idejében ismét a tanárok szobáiban talal otthonra A piarista hazalias tanítás miatt iskolánk sem volt kedves a iátyolos idők vezető hatóságának. A háború elmultával azon ban — amikor a hazafiúi becsület és munka ismét érdem számba ment — az intézet erős lendületet nyert. A fokozatos fejlődés az iskola fejlesztésének kérdését a köztudatba viszi. A húzódó kérdés a század első éveiben megoldásra kerül s az algimnázium a rend, a váradi püspökség, a város és az állam áldozatkészségéből lőgimnáziummá lesz, az egyszerű kis házbó

1 — amely a Szent Anna templom mellett húzódik meg — új otthonába vonul és közel három évtizede, hogy a naggyá lett intézet magasztos feladatát a nevelés e szép otthonában teljesíti. Intézetünk hatalmas épülete az utca vonalából nagy méreteivei bontakozik ki, hirdetve a Scholae Piae fenséges hivatását. Intézetünk a háború és megszállás kemény esztendeiben minden részletében kórház volt és igen sokat szenvedett felszereié ssében. Magasztos céljának szolgálatába e szomorú idők lezaj lása után kerül vissza. A kegyes atyák ez idő alatt a társinté zetekben tartják az előadást. A kétszázéves mult alatt az intézet tanárai és tanulói közül egyaránt sokan váltak ki és kerültek a hírnév szárnyára, érde-