Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1928

szállás, mert ott ketten aludtak csak egy nagy szobában, persze, mert a többi nem tudott aludni. Sőt az elpusztíthatlan jókedv még azt is kibírta, hogy Esztergomban már 3 órakor ki kellett bújni a puha, meleg ágyból. A fiúk jókedvével arányos volt a jólneveltségük és az engedelmességük. Ennek köszönhető, hogy a kirándulás minden nagyobb kellemetlenség nélkül múlhatott el. Viselkedésük mindenütt szolid és úri volt, mindenütt csak elismerést szerezhettek a szülői házra és a piarista nevelésre. Hogy ennek a kifogásta lan magaviseletnek tényleg a lényeges alapja az otthoni nevelés mellett a piarista nevelés, azt beszédesen szemléltette az a körülmény is, hogy amikor Tihanyban a kecskeméti piarista diákcsapattal találkoztunk, mindjárt kialakult a két gárdában a kölcsönös rokonszenv, mert mindkét csoport jellemzője volt a diszkrét, úri magatartás. A diákság egyébként valamikép megérezte, hogy a piarista óleteszménnyel szorosabb kapcsolatban áll. Azt érezhette otí Veszprémben az a legkisebb elsős is lelki világának megfelelőleg, amit érez egy piarista öregdiák, amikor szívesen és örömmel megy el a diákszövetség összejöveteleire : haza megyek, a testvéreim közé megyek. Hiába, a legmelegebb fogadtatásban mégis csak a hepe hupás Veszprémben részesültünk a jó piarista atyáktól. A Veszprém városában nagy rokonszenvnek örvendő Zsigmond tanár úr, aki jó vacsorát készíttetett a fiúk számára, már várt bennünket az állomáson. A jó öreg Suller tanár úr is kijött az állomásra, végigvezetett bennünket a városon s jóizű megjegyzéseivel minden nevezetesebb dolgot megmagyarázott. A fiúk itt sem .győzték csodálni, hogy hát ilyen város is van, ahol a ház egyik oldala kétemeletes, a másik pedig négy, mert ez lenyúlik a völgybe. A piarista gimnázium is, amint Suller tanár úr szellemesen megjegyezte, olyan épület, hogy felerészben pince s ily módon míg más rendes háznál a pincében bort tartanak, itt előadásokat tartanak. Érdekes volt megfigyelni a kiránduláson a fiatal léleknek egy alapvető tulajdonságát : a mohóságot. Ez természetes és amíg helytelen viszonyokra nem téved, szükséges is. Hiszen mi lenne abból a kis gyermekből, ha ezer ostoba kérdéssel nem ostromolná apját, anyját! Szellemi fejlődése elmaradna ! A ini ifjaink mohósága, dicséretükre legyen mondva, elsősorban szellemiekben nyilvánult. Mindegyiknek a kezében ott szorongott egy-egy füzet, meg ceruza. Amint valahol megálltunk, amint valamelyik tanár úr egy megjegyzést tett, rögtön munkába léptek ezek a kis ceruzák s rótták a sorokat fürgén, hogy semmit el ne mulasszanak a látottakból s a hallottakból. Épúgy megjegyezték a Prohászka-sírnál hallott beszédet, mint a pannon halmi bencésnövendék magyarázatait, vagy Bánszki tanár úr nívós művészeti és Rassovszky tanár úr érdekes történeti előadásait. (Még azt is feljegyeték, hogy 220 lépcsőfokon mentek fel a pannonhalmi torony tetejébe.) Természetesen a mohóság ott is megnyilvánult, hogy a diák mindig vásárolni akart : hol