Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1928

egy kis cukrot, hol egy pár tormás virslit, na meg levelezőlapokat. El is rendelte Rassovszky tanár úr, hogy minden vásárlás előtt jelentkezni kell, hogy az út hosszúsága és a kassza tartalma meglehetősen harmonizáljanak egymással. Még igy is megtörtént, hogy Budapesten egyiknél-másiknál már nem volt villamospénz sem. Kivándorlásunk nem szűkölködött apró és érdekes epizódokban, amelyek életszerűségükkel és eredetiségükkel nagyon is nevelő hatással voltak a diákságra. Amikor pl. Győrben a Dunaparton sétáltunk, az éles diákszem mindjárt észrevette, hogy a kikötött három monitor közül az egyik Debrecen városáról van elnevezve. Nosza, mindjárt felhangzott a nóta : Debrecenbe kéne menni. A folyamőrök erre kiszállingóztak a deszkapallón s szóba eredtek a diákokkal. Rögtön ki is rukkol tak a kérésükkel : csináljanak a fiúk egy kis propagandát otthon, hogy a debreceniek egy szép zászlót küldenének a város nevét viselő monitornak. Hisz már a többi városok mind hasonlókép jártak el. Minden erőltetés nélkül lehet állítani, hogy felpiszkálta ez a diákokban egy kissé a nemzeti szolidaritás érzületét, épúgy, mint amikor a komáromi híd közepén ökölbeszorított kezekkel álltak meg néhány pillanatra. Az az eset sem volt tanulság nélkül a diákokra, amelyet a tihanyi gyerkőcöknél tapasztaltunk. Mennyit is ront a legegyszerűbb népen is a pénz ördöge ! Amikor ugyanis kecskekörmöket vásárolván, a szebb példányokat akartuk kiválogatni a zacskó rejtekeiből, az a kis parasztgyerek felkiáltott : hogyisne, előbb pénzt, még pedig fehéret ! Persze a Pestről leözönlő „nyaralóközönség" a kultúrának nagyon is csak a zománcát viszi le mutogatni a falu népének. A szórakozásnak külön eseményei voltak egy-egy tárgy el vesztése, ami a legtöbb kirándulásnál elmaradhatatlan. A szülőknek természetesen bosszúságot jelent, a gyereknek egy pillanatra megszeppenést, később azonban csak a társas nevetésre ad okot. Mi az, a sapkádat vesztetted el. Ne búsulj, az enyém már Székesfehérváron odébbállt. Világos azonban, hogy a szó rakozások és élvezetek maximumát az esztergomi fürdőzés jelentette. Valósággal desperáltak lettek azok, akik az úszás nemes tudományának a hiánya miatt ebből ki lettek rekesztve. Kirándulásunk pedagógiai értéke egykönnyen fel sem becsülhető. Erről csak annak lehet fogalma, aki születésénél fogva némi érzékkel rendelkezik a pedagógia művészete iránt s aki ilyen készséggel részt is vett a diákokkal együtt a kiránduláson. Ne is szóljunk arról, hogy a tanár és a diák közelebb jutottak egymáshoz. A diák ilyenkor őszintébb, közvetlenebb, természetesebb, mint az iskola négy fala közt. Megnyílt lélekkel van a tanára mellett, hallgatja annak szavát, megismeri mint embert s ezzel csak még jobban megszereti. Már pedig a szeretet és bizalom kell, hogy az alapja legyen minden pedagógiának. Aki más eszközökkel akarna itt dolgozni, az tudományával az életet akarja megcsúfolni, pedig azt nem lehet, az 2?