Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1928

só;i és fagyoskodás, nincsenek betöltetlen vágyak és nincs hazasóvárgás, mert a lélek megérkezett Ahhoz, akit egy élet ezer tévedésében és bukdácsolásában is titkon, de mindig keresünk. S ha mi itt most összegyűltünk, hogy e két örökmécses pislogó fénye mellé odaállítsuk a mi kegyeletes emlékezésünk fák lyáját, hogy egy napra, egy órára fényesebbre világosodjék e táblán minden név, akkor mi itt most nemcsak világi tanulságokat merítünk. Igen, azt is. Tanulunk tőlük áldozatot hozni, kötelességet teljesíteni, hűnek maradni, életet odaadni. De ezeken az okulásokon túl elvisszük azt a vigasztaló bizonyosságot is, hogy meg nem szégyenülhet mindörökre az, aki az Úrra bízza élete lehetőségeit. Ezt visszük mi el innen e kőtábla mellől. Dehát mit ha gyünk itt nekik ? Egy pár szál virágot, egy pár sóhajtást, néhány hálás, szerető gondolatot és néhány imádságos szót, hogy az Úr legyen irgalmas szegény lelkűknek s e földi élet nagy áldozata után adjon nekik Szent Fiáért örök nyugodalma* és üdvözülést ! —==1000 1=== TAtlÁSSY LÁSZLÓ BESZÉDE. ELMONDOTTA 1929. Í1Á3US 26-ÁN INTÉZETÜNKBEN A MOSOK EMLÉKTÁBLÁM ELŐTT. -*lll— 1114z idén volt 80 esztendeje, hogy egy kegyetlen, hideg téli napon a háromszor visszavert magyar sereg keserű megadással, reménytvesztetten állott a branyiszkói dombok alatt a vértől pirosló havas avaron. Az ellenség heves ágyútűz alatt tartotta a dombot, hallott az ember és az élők lelkében egy pillanatra mindennél erősebben tört fel a földi élet szeretete. Hiába döngette a szívek falát a legnagyobb, a legszentebb érzés, a honszerelem lángját egy pillanatra elfojtotta az önző gyávaság. A kábán kavargó, rongyos ruhájú katonák között azonban egyszerre felmagaslott egy fekete reverendás, komor alak, — Egyik kezében feszület csillogott, másikban pedig a meztelen kard. — Utánam, fiúk ! — kiáltotta lelkesítve. — Előre az Űr Jézus nevében a hazáért ! És csoda történt ! Az addig lélek nélkül, reménytvesztetten mozgó magyar sereg átváltozott. A fiúk szemében kigyúlt a tűz, két kézre kapták a puskát is mint valami hegyi orkán rohantak fel a hegynek. A kétségbeesett kézi tusa után a magyar sereg visszaszorította az ellenséget. Ezt a győzelmet a magyar történelem a 22 branyiszkói diadal címen ismeri. Iíőse egy ma,gyar piarista,