Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1912

34 Megtekintettük a kert más részében emelt pálmaházat is, hol a déli égalj pálmáinak, bambuszainak, kaktuszainak nem egy példánya igen jelentékeny magasságot ért már el; tövükben pedig a khrysanthémek stb. nyitották színes virágaikat. Az állatkertből az aranyhalas tavakhoz sétáltunk, a szoborcsoportozat mythologikus alakjait közelről szemléltük meg, azután a íelső tóhoz és a hegyen ennél is magasabb Oloriettehez lépdeltünk fel, honnan az egész Bécs fölött megragadó madártávlati kép nyílik. Amig a város szerte terjedő látképében elmerültünk, egy váratlan, a tervezetünkbe fel nem vett dolog terelte az ég felé tekintetünket. A látóhatáron egy kormányozható léghajó tűnt fel, mely zúgva közeledett és egészen fölénk jött, mintha nekünk akarta volna bemutatni, hogy mint tud a légben az ember akarata szerint igazodni. Annyira leereszkedett hozzánk, hogy szabad szemmel olvashattuk le nevét; Ausztria volt ráírva; zászlója színei felett élénk vita indult meg. Egy rész magyar nemzeti színeket és a császári színpárt vélte láthatni, a másik párt a zöld színt sehogyan sem tudta észrevenni. A látcső egyenlítette ki a vitát, mert beigazolta, hogy a léghajón zöld szín nincsen, de van Ausztria piros-fehér-piros és a jelzett fekete-sárga. Ennyi szíves mulattatást nem vártunk a hadsereg léghajós osztályától; ám visszajövet megtudtuk, hogy nem a mi kioktatásunkra és a mi szórakoztatásunkra volt a gyakorlatozás bemutatása a légben, hanem egy nagyobb ur tiszteletére, aki a schönbrunni palota egyik ablakából nézte, ez az úr pedig Ö császári és apostoli Felsége, szeretett öreg királyunk volt. Fél hét órán túl járt az idő, midőn a Schönbrunnerstrasse villamosán haza indultunk, hogy a várost ezen oldalán is láthassuk. A vacsora készen várta ifjainkat; jóizű falatozás után öszszeszedtiik málháinkat, kiegyenlítettük számlánkat, s nyolc óra után búcsút véve szíves házigazdánktól, lassan az állomáshoz irányítottuk lépteinket. Kocsinkat a Staatsbahnhofról az este 10 óra 5 perckor Királyhidán át Budapestre induló vonathoz kapcsoltattuk fel, melyben sok és értékes tapasztalatainkat megbeszéltük addig, míg a lassan haladó mozdonyunk a Lajtán át édes hazánkba visszahozott. Alvásról eleinte senki sem gondolkozott, vidám csevegés, talányok feladása és megfejtése szórakoztatta tanulóinkat. A hazai föld levegője még magasabb fokra emelte a hangú-