Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1912

21 magát III. István is testvérei és szövetségesük Mánuel, görög császár elől; Barbarossa Frigyes német kereszteseivel városunkon át ment a Szentföldre; II. Endre királyunk leányát, a későbbi szent Erzsébetet itt jegyezte el Lajos thüringiai herceggel; IV. Béla a sajói vésznap után a tatároktól űzetve ide menekült, s jól megerősíttette. A tatárjárás után a vár és város sokat szenvedett a csehektől meg a huszitáktól. Pozsonyban átkozta ki Gentilis bíboros Chák Mátét és László erdélyi vajdát; Zsigmond, Hunyadi János, V. László országgyűléseket tartottak benne, Zsigmond pedig leányát itt jegyezte el Albert osztrák herceggel, a leendő magyar királlyal, 1467-ben Vitéz János Pozsonyban állította fel az „Academia Istropolita"-nát; Beatrix királyné 1477—78-ban e városban lakott; II. Ulászló szintén itt alkudozott és kötött egyezséget I. Miksa császárral. A mohácsi vész után 1526 december 11-én a pozsonyi ferencrendiek templomában választották királlyá Ferdinándot párthívei. Ettől kezdve 300 évnél tovább az ország fővárosaként látjuk szerepelni. A „szent koronát" némi megszakításokkal itt őrizték, a királyokat itt koronázták, a főhívatalok itt voltak, az országgyűlések közül is több mint 50-et falai között tartottak meg, főleg a nagy reformországgyűléseket, melyek a múlt században a nemesi Magyarországot polgári, egyenjogú, népképviseleti alkotmányú Magyarországgá változtatták. Kimagasló épületei a szent Mártonról nevezett székesegyház; gót'kus templom, ebben koronázták a királyokat; Dontier Rafaeltől szent Mártonnak ólomból öntött lovasszobrát láthatjuk benne; a ferencrendiek régi kolostora leégett, helyébe IV. (Kún) László építtette a mait az Ottokár felett nyert diadala emlékére; a jezsuiták temploma és a városháza emelkedik még ki a lakóházak soraiból úgy, hogy a vasútról felismerhetők. A vár, amelyben a híres „Vitám et sanguinem" 1741-ben elhangzott, romokban hever; az 1797-'ki tűzvész óta nem építették újra, szomorú emléke így a dicsőséges múlt színhelyének. Alig hagyta el vonatunk a pozsonyi állomást, azonnal a hegy alatt fúrott alagútba hatolt be, mely jelentékeny hosszúságú. A nyugati oldalon egy darabig völgyben mentünk, de mindig szélesebb lett a völgy és Lamacsnál kiterjedt síksággá vált. A szemeink előtt levő terület több csata szinteréül szolgált, legutoljára az osztrák-porosz háború végső mozzanatai játszódtak itt le. Mig erről néhány szót váltunk, Dévény bomladozó várának fa-