Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1908

26 bennünket. A hosszú gyaloglás után oly jóízűen aludtunk, hogy — mint a népmesékben szokás — még máig is aludnánk, ha fel nem ráztak volna bennünket. Másnap reggel Oraviczáról elindultunk Buziás felé, hova 4 órai utazás utazás után meg is érkeztünk. Ez egy vasuli és gőzhajózási központ kikötővel; tulajdonképen innen számítva nevezik Aldunának a Dunát. Beszállottunk az „Elisabeth" hajóba, mely a többi folyami hajókhoz képest igen nagy méretű és modern berendezésű. Vendéglővel, fényes berendezésű társalgóval, kényelmes hálótermekkel és hatalmas tető alá húzható fedélzettel van felszerelve. Mellettünk a „Tisza" horgonyzott, ami által az a látszólagos paradoxon kétségtelen bizonyítékot nyert, hogy a „Tisza" a Dunában úszik. Már a kikötőben találkoztunk egy másik kiránduló csapattal, a segesvári szász diákokkal. A két csapat n£m vegyült egybe, már csak azért sem, mert a segesváriak németül beszéltek. A Duna a Karas és Néra torkolatain alul dél felé tart, hegyek Báziáson alul csak bal, majd pedig mindkét oldalról környékezik, melyeknek eleinte szelíden ereszkedő oldalait magasabb és meredekebb lejtők választják fel. Bázíástól félórányira a Szerbiához tartozó balparton a kis Osztrovó sziget fekszik, hol a Dunától egy hajózásra nem alkalmas mellék ágazik ki. Bázíástól 25 Km.-nyíre a kis Moldova sziget terül el. Ó- és UjMoldova falukkal, hol a folyó sekély, sziklás medre erősen kiszélesedik. Ezután következnek azok a legyőzhetetlennek látszó akadályok. melyek a Duna szabad folyás elé annyi nehézséget gördítettek. A folyót övező hegyek mind jobban összeszorulnak; több mint 2000 méterről körülbelül 4000 méterre szükül a Duna. Mint egy élő tilalomfa, úgy áll ott a folyó kellő közepén a Babakáj szikla, figyelmeztetve a hajósokat az eléjők tornyozuló veszélyre. A hajó kedélyes kapitánya egy hatalmas üveget ragadott kezébe és se szó, se beszéd régi hajósszokás szerint a Babakáj szikla láttára végig öntött bennünket a jéghideg vizel. Nehezen megközelíthető sziklaormára épített sasfészkekkel találkozunk itt: Galambócczal és Lászlóvárral. Galambócz várában nem egyszer mentek végbe hazánk történetére fontos események. 1391-ben t-zálták meg a törökök először a várat, honnan a szép Rozgonyi Cecília 1428ban csak élete kockáztatásával tudta a királyt megmenteni. Szentgyörgyinek szép leányát, a hős Cecillét láttuk magunk előtt, valahányszor szemünk a viharokkal és az ég villámaival dacoló kőkolusszusokra tapadt. Befordultunk a híres sziklakapun, ahonnan a görögöktől Klissúrának nevezett szorulat kezdődik. Hatalmas sziklafalak között beérkeztünk a Kazán-szorosba. Az ünnepélyes csend mely a szivre száll, midőn e völgykatlanszerü szorosba lépünk, érzelmekre tanít bennünket, melyeket nem éreznénk soha, melyeket talán tagadtunk is. Itt e szent magányban, távol minden emberi