Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1908

24 értünk. Lissova állomást elhagyva, rövid pihenő után meredek sziklafalak közt haladunk tova. Lassan megy a vonat, gyalogszerrel lassú lépésben könnyan lehetne követni. Valósággal kigyóvonalat ir le folyton mind merészebben gördülő kanyarulaton kígyózva tova. F.syre jobban szűkül a vonatot két oldalról környező sziklafal. Végre oly keskeny út következik, hogy szinte kétkedünk, hogy vajon befér-e oda Maga a vonat is rémülten dugja be a fejét az alagútba. Egy darabka mágnéziumot kerestünk elő, mely a sötét építményt vakító fehér fényben tüntette fel. Kijutva az alagútból, egy hatalmas hidra fut fel vonatunk, hogy ismét a sötétbe tűnjék el. A krassovai állomáson még egyszer uj erőt gyűjtött a vonat, hogy nehéz pályáját befejezz?. A vonat mindjárt indulása után, a hosszú krassovai alagútba fút be, melyek még ezátán is sűrűn ismétlődnek. Öszszesen tizennégy alagúton haladtunk keresztül. Egy bátor fordulattal szűk völgybe fordultunk be, hol csendesen csobog az aninai patak. A völgy mindkét oldalát egyforma munkáslakok díszítik, messziről pedig hatalmas kéményekből csap felénk a füst. Aninára érkeztünk. A vasúti vendéglőben elköltött ebéd után az olvasztó, kohó és öntő műhelyeket néztük meg. Egy hatalmas, a diósgyőri vasgyárral vetélkedő telep az, melyet nagy áldozatok árán 1862-ben adtak át rendeltetésének. A főbb ágak, melyekkel a gyár foglalkozik, a következők: a különféle széntörmelékek kokszolása, a vaskőnek kohósitása és az öntő mükely termékeinek előállítása. Negyvennél több kokszkemence izzik állandóan, mely átlagos számítás szerint 20000—25000 tonna kokszot termel. Most a hőségtől izzó kohók fedélzetén járkálnak, majd vasfogók segélyével kinyitják az ajtókat, mire nagy zúgással egy hatalmas izzó lángtömeg mozdúl ki vasbörtönéből. Gyönyörű látvány ez! Az izzó tömeg 10—15 méter hosszú, 3—4 méter magas és folyton nagyobbodva tör előre tűrhetetlen hőséget terjesztve, mintha egy hatalmas fal lenne eleven tűzből épitve. Csáklyákkal rohannak a szörnyre a munkások, kik ily munka közt, daróc rabruhába öltözötten a gályarabok nehéz sorsára emlékeztetnek bennünket, a vízcsapokból pedig vastag sugarak törnek elő. Megkezdődött a két elem pusztító harca. Egy rövid fél óra alatt az elébb még oly büszke bibor tűzoszlop legyőzetve fekete darabokban hever. Áthaladtunk az ércöntő műhelyen is, melynek főbb terméke a gépalkatrészek, kemencék, edények, gáz és vizvezetékcsövek. Anináról gyalogszerrel indultunk Oravica felé. Tudtuk, hogy nagy és nehéz 5—6 órás út előtt állunk, de mi örömmel vágtunk neki és a fáradalmakért bőven kárpótolt bennünket a Természet, az ő nagy, kiapadhatatlan, folyton megújuló panorámájával. Amint folyton feljebb és feljebb jutottunk a magas hegyeken, úgy növekedett a hangulatunk is. Azt bizony nem tagadhatjuk, hogy már az első óra végén fáradtak voltunk, de utunkat nem untuk meg egy pillanatra sem. Szerettük a szokatlant, a termé-