Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1908

23 csupán a József városban levő ,Pannónia" és „Erzsébet" malmokat és a gyufagyárat láttuk. A „Metropolba" szálltunk, hol kipihentük napi fáradalmainkat. Reggel 6 órakor a Temesvári Józsefvárosi pályaudvarból Oravicza felé indultunk. A vonat ablakából láttuk a Scudierligetet, az alapítónak Scudier tábornoknak a szobrával és a József külvárost, majd a Béga vashidján keresztül vonatunk a nyilt pályára ért. A Borzává csatornán áthaladva Verseczen át Jaszenovára értünk, honnan a Temesvár-báziási fővonahól az oraviczai mellékág ágazik ki. Oraviczának és Aninának főnevezetessége, a magyar építőművészet örök dicsősége az oraviczai anivai hegyipálya. Az oraviczai és aninai kőszénbányák között Dármi módon, de közlekedést kellett létesíteni. Az 1847-iki tervezet szerint a jaszeszaviczai vaspályát akarták meghosszabbítani egészen Liszaváig, honnan pedig Anivára lóvonat vezetett volna. 1860-ban a tárgyalások elejtett fonalát ismét felvették és a lóvonat teljes mellőzésével nem Lissaváig, hanem egészen Anináig mozdony pályát kezdtek építeni. Rendkívüli akadályokba ütközött a hegyipálya felépítése. Völgyeket kellett áthidalni, a hegyekbe alagutakat fúrni, a pálya egyenetlen talaját rendbehozva egyenesre símítaní. A hegyipálya hossza 34 km., építése 10 millió koronába került. Mielőtt elindultunk, a mozdonyvezető homokot szórt a sinre, hogy kapaszkodni tudjunk. Először megpróbálták elindítani a vonatot a homok odaszórása nélkül, de a kerekek minduntalan visszacsúztak. Különben maga a mozdony is különbözik a közönségestől. Az első és utolsó tengely jobbra-balra hajlik, úgyhogy kicsiny sugarú kanyarulatoknál a mozdony alja mintegy megtörik. A vonaton az erős fékek is nagyon sűrűn vannak elhelyezve. Egyik oldalon az oravicai hegyek Kosovica, Presecca, balról pedig egy hatalmas völgykatlanban apró községek terülnek el. Tovább haladva egy kis kápolnát veszünk észre, honnan egész a Dunáig nyilik kilátás. A szem gyönyörittasan tapad a nap fényében fürdő fák üde zöldjére. A táj festőibb és változatosabb alakot ölt, a változatos képek mind sűrűbbek lesznek. Egy-egy szürke füstgomoly száll a mozdony kéményéből az ég felé, és a sziklákat ketté hasitó töltésen merész hajlással dübörög és zakatol vonatunk, mig egy tisztásra érve, rendkívül szép panorámának lehetünk tanúi. Lent a völgyben festői látvány tárul elénk. Kis falu fekszik ott, mélyen elrejtve a hegyoldalaktól, melyet egy csörgedező patakocska szel ketté. Előkerült egy fényképező gép is, de az volt a kár, hogy nem lehetett oly gyorsan váltani a lemezeket, mint a mily sebességgel ontotta a vidék szépségeit. Egy merész kanyarulatnál a fővonaltól melléksinpár ágazik ki, melyeken termésköveket tolnak apró kocsikban. Egy mesterségesen tisztássá alakított térség tűnik szemünkbe, mely a régi Lissova állomás helye: eddig tervezték a lóvasútat építeni. Folyton feljebb és feljebb haladunk a kis Lissova patak mentén, midőn éles fütty szakítja meg az egyhangú zakatolást. Alagútba