Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1908

22 amellyel Teleky László gr. öngyilkos lett, a gyűrű, mit Damjanich Leiningennének adott át és Leiningen sírboltjának kulcsa. Egy kis imazsámolyba kilenc betű van bevésve. Szent neveknek kezdőbetűi ezek, kilenc vértanúénak. E zsámolyon, melyet később alakítottak át imazsámollyá, állottak a vérpadon a hálálraitéltek. Kilenc fenyődarab sorakozik szépen egymás mellett. Mindegyik egy történelem. A kilenc bitóból vannak e darabok levágva. Ott van egy széjjel roncsolt zázszló, mely alatt Asztalos Sándor megmentette Aradot, itt pedig két pisztoly az utcai harcból. Mily keserű íróniája a véletlennek! Egymás mellett fekszik Bem keztyűje és Haynau tentatartója. Egy hatalmas szalagcsoport! Mily lelkezedéssel tűzték fel ezeket a zászlókra, míg ma, mint tépett remények foszladékai egy hatalmas bokrétába vannak kötve. Mennyit tudnának e foszlányok beszélni régi nagy id kről, régi nagy emberekről, győzelemről, reményről, a szent ügybe vetett csodás lelkesedésről . . . szomorú kétségbeesésről! Megőrizték Asztalos Sándornak önarcképét és egy olajfestményt, mely Kiss Ernő kivégeztetését ábrázolja. Az utolsó teremben tizenhárom jegygyűrű látható, melyet a papoknak adták át a vértanúk; hogy juttassák el feleségeikhez és az íróasztal, melyen megalkudott Görgei az ellenséggel, faragott jellel rajta, hol a szerencsétlen fővezér ült. Sajátságos gondolatok szálltak meg bennünket, mialatt a muzeum megtekintése után az állomás-felé ballagtunk és míg az emlékezet sasszárnyain a múltba szálltunk vissza, már a nap utolsó sugara is kísértetiesen eltűnt. Mialatt elmerültünk a múltnak édes- fájó emlékeibe s míg elvonultak előttünk dicső szabadságharcunknak néha napderűs, néha gyászborúit képei, dicső, örökké élő alakok, vonalunk már messze járt Aradtól. Néhány órai útazás után Temesvárra érkeztünk; a gyárvárosi pályaudvart elhagyva, a Józsefvárosi állomáson szálltunk ki. Temesvár igen zivataros történelmi múltra tekinthet vissza. Már II. Géza küzdött itt a görögök ellen, míglen a virágzó várost a tatárok döntötték romba. IV. Béla atyai munkássága ismét felemelte Temesvárt, úgyannyira, hogy Károly Róbert idejében itt volt két esztendeig a királyi székhely. 1552-ben a vár Losonczy István hősiességének ellenére is török kézre került, melyet csak 1716-ban tudott Jenő herceg és Pálffi gróf vezérletével a diadalmas sereg felszabadítani. Az ezután betelepített német telepítvényesek különösen ipar és kereskedelem tekintetében a fejlődésnek magas fokára emelték a várost. Az 1781-ben szabad királyi várossá lett. Temesvárt személyesen tekintette meg II. JJózsef császár, akinek a nevére keresztelték el az akkor épülő új várost. A hegedő sebeket az 1848—49-iki szabadságharc ismét feltépte, de a város életereje e csapásokat is csakhamar kiheverte és az utolsó ötven év alatt rohamosan tör előre. A város fejlettségét és életrevalóságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Temesvár volt a monarchiában az első város, mely a légszeszvilágítást 1857-ben, a villanyvilágítást pedig 1889-ben bevezette. A Belváros nevezetességét nem volt időnk megtekinteni,