Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1908

21 babérfakoszorút tartó jobbját, letekint szomorúan s baljával kardra támaszkodik. Fején a fekete sereg koronás sisakja van. Testét sodrott páncéling s gazdag himzésii, féloldalt felvágott lovag-ruha fedi. A gyönyörű emlékszobor minden teki tetben méltó a vértanuk dicsőségéhez sa nemzet nagyságához egyaránt! Hálánkat és kegyeletünket a mártírok iránt egy sikerült ünnepéllyel róttuk le, melynek végeztével megkoszorúztuk a szobrot. Igaz meghatottsággal néztük az aradi tizenhárom emlékjelét. Bennünket nem a puszta szobor, a márványtalpazat, vagy az ércalakok hatottak meg, de átéreztettük és átéreztük az eszmét, mely e remekművet létrehozta. Láttuk az aradiak arcán is, hogy ők js bizonyos áhítatos lelkesedéssel tekintenek a szoborra. Pedig ez alakzkat. mint a szobrászművészet remekeit már rég ez alakokat, mint a szobrászművészet remekeit már rég megszokták, de a hideg anyagban még ma is a nemzetnek, a szabadságnak vértanúit látják. Egy ilyen szobor erős védőbástyája a nemzetnek, nagy tettekre lelkesíti a késő utókort, felemelve leiköket a múlt magaslatára. Már így is ugyancsak benne voltunk a hazafias hangúlathan, mikor meghallottuk, hogy megyünk az ereklye múzeumba. Vértanú szobor és ereklye múzeum! Mennyi fájdalom és mennyi szeretet van e két fogalomban. Önkénytelenül is lassan, szinte lábujjhegyen léptünk be a múzeumba, mintha mondanók: „ne zavarjuk a halottakat!" Mi minden van itt egybegyűjtve, mennyi győzelem emléke, mennyi gyalázat emlékeztetője! Láttunk fegyvereket, kiegyenesített kaszákat, melyekkel egy szegedi sereg indult harcba. Megvan még Gábor Áronnak az ágyúja is, továbbá a lándzsa, mellyel a Bárdi tizenhárom tagú családot lemészárolták. Rózsa Sándor, az alföldi haramia az itt látható fegyverrel küzdött a hazáért, mellette egy 1848-ban elesett muszka főtiszt lándzsája. Véres idők emlékeképen láttuk a piski híd egy darabját és hadizsákmányképen szerzett dolgot, melyet nemzeti színűre festettek, hogy tüzesebben szóljon. Itt van Damjaniclinak az ellenségtől elragadott, továbbá Duschek Ferencnek és Nyisztor Józsefnek a pénzesládája, melyből utoljára fizették ki a honvédeket 1849 augusztus 13-án. Láttuk a szent rongyokat, a világosi zászló foszlányait, melyet a golyók avattak szentté. A tizenhárom vértanú ereklyéi hatalmas termekben vannak elhelyezve. Tömérdek apróság van itt felhalmozva, de mily drága kincsei ezek a nemzetnek, melyek a mártírok utolsó óráira emlékeztetnek. Láttuk a mankót, melyre támaszkodva Damjanich a vérpadra lépett, a zsebkendőt, mellyel Lázár szemeit kötözték be, egy ezüst úrnát, melyben Leiningenné férjének bebalzsamozott szivét tartotta. Megőrzött a kegyelet egy zsebkendőt, egy rozsdás piszkos zsebkendőt. Valaha szép fehér volt az is, míg Vécsei tábornoknak reászáradt vérétől meg nem barnult, épúgy mint az a vérrel átitatott mellény, melyet Kiss Ernő viselt utolsó napján. Láttuk a kocsit, melyen a már sánta Damjanichot a vérpadra vitték. Megvan még Batthány Lajosnak a sapkája, a pisztoly,