Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1900

17 igyekezzék ezekkel szemben pártatlan állást foglalni s előítélet nélkül annak venni, a mi. Ne igyekezzék pl. gyermekében olyasmit találni, a mi nincs meg benne; képességet ott, a hol csak hajlam van, vagy viszont hajlamot ott, a hol csak képesség van. S minthogy e kettőhöz szorgalom is kell, azt se hagyja számításon kivül. Egyébbiránt a tudományos pályára való tehetségnek külső, látható jelei is vannak. Értem ez alatt első sorban az elemi iskolai bizonyítványt; másodsorban pedig, ha a fiu már a középiskola alsó osztályába jár, az értesítőt. Azért, ha látja a szülő, hogy fia már az elemi iskolában is csak ügygyel-bajjal tudott tovább haladni, ha tapasztalja, hogy a gymn. vagy reál iskolában is csak immel-ámmal tanul; vagy nehezen vagy sehogy sem vergődik tovább, akkor mondjon le annak a tudományos pályára való taníttatásáról. Ez esetben legjobb, ha az apa többé nem tölteti az időt gyermekével a neki nem való intézetben, hanem alkalmasabb pályát keres számára, mert sokkal többet ér, ha az ember az eke szarva mellett vagy valamely kereskedésben, műhelyben jól megfelel hivatásának, mintha nagy keservesen átúszva egy pár osztályt, előbb utóbb megakad és azon életkorban, midőn már a gyakorlati foglalkozású pályára nem is való. De még ezen esetben is, ha a gyermeknek van általában tehetsége, azon munkakört, melyet el kell foglalnia, a tehetség irányával összhangzásba kell hozni. Az ember tehetsége ugyanis 3 irányban mutatkozik: az emlékező, itélő és képzelő erőben. Ezen három iránya a szellem működéseinek nincs egyenlően kifejlődve az emberben s nem egyenlő fokú a különböző emberekben, hanem hol az egyik, hol a másik van túlsúlyban. Némely gyermekről elragadtatással beszélnek szülői, mint nagyon jó fejű gyermekről, pedig csak emlékező tehetsége van nagyon kifejlődve s talán épen a másik kettő s különösen az értelmi erő rovására. Más gyermekek pedig képtelenek figyelmüket egy tárgyra tartósan irányozni, képtelenek hosszabb ideig tartó figyelésre, ezeknél a képzelő erő túlnyomó az értelem rovására. Légritkábbak azon gyermekek, kiknél az értelmi erő van előtérben a többi fölött, s mindenesetre legszerencsésebb fejlődésnek mondható az, midőn az egyes tehetségek egyensúlyban vannak. A tehetségnek ilynemű fokozatáról azonban csak a felsőbb osztályuaknál lehet szó, hol ez is figyelembe veendő a pályaválasztásnál. 2