Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

5 ily módon elnevezni a leggyakrabban sikerült, de az Isten nevének képezésénél nem koronázta siker törekvésüket annyira, hogy egy, minden tekintetben reá illő jellemző, teljes képét magában foglaló nevet adhattak volna neki, mert oly szót képezni, mely magában rejtette volna mindazon kép kifejezését, melyet leikökben az Isten mindenhatósága, mindentudása, végtelen \ ölcsesége és jósága, mindenütt jelenlevősége és örökkévalósága felől alkottak : erre nem voltak képesek, épen beszedők képes természeténél fogva. A nemzetek szétszóródása után erre csak a héberek szigorú törvény alkotója, Mózes vala képes, ki a szerencsés Jehova szóval népének a fölényre vonatkozólag egy jó, jelentős szót, nevet adott, kifejezvén vele a fölénynek fötulajdonságát, örök létét: Volt-van-lesz. Az árják az istennek szintén folytonos létezése után igyekeztek adni nevet, s ennek képes alkotására alkalmasnak találták az ős „dju" tövet, mely az egy, állandó, kék eget jelenti.

1) A képes kifejezés később személyesítve tulajdon névvé lett s idővel inkább az istennek nevét, mint az örök eget jelenté. A különféle nyelvek egyes szavainak és kifejezéseinek ily értelmi elferdűlése vagy éppen ellentétessé való változása is nem ritka jelenség a nyelvészek előtt. Példa különösen az elsőre van sok, igy a régi fontos „magister" ma a polgári majszter, holott a „miniszter" a mai miniszter-úr lett; vagya második esetre: „comis" hajdan előzékeny értelmű volt, ma a magyar komisz éppen megtagadja e tulajdonságot, vagy idevágó igen szép példa még erre a német: „schlecht," mely ma rossz, de valamikor jó értelemmel birt.

2) Ezen ne is csodálkozzunk oly nagyon, mert érthető a relytély, ha tekintetbe veszszük, hogy nincs megállapodás e földön s az emberi nemmel együtt, minden a mi emberi, folytonos fejlődésbe van, s a fejlődés változatosságainak a nyelv is alá van vetve. De ne térjünk el tárgyunktól. Az ős árják tehát a „dju" tőtől képezték az isten nevét s ugyan ezen ős tő maradt meg még akkor is

t midőn—nem tudni, mily okok kényszerítő hatalma következtében — az árja testvérek elváltak egymástól. E válás következtében más-más rajok más-más körülmények közzé jutottak, a mely körülmények határozott befolyással voltak életmódjuk, nyelvük és vallási felfogásukra. S innen van, hogy később a különböző árja-nemzetek nem nevezték egy és ugyanazon néven az istent, bár nyelvészetileg kétségtelen, hogy az ős „dju" tőhöz hű maradt mindenik. Mert a szanszkrit „Djaus" és „Djauspitar," a görög: „Zsj;" (dj = Q, a latin „(d) Jovis" és „(d) Jupiter" ') Müller M. Felolvasásai: II. 10. 2) Müller M. Felolvasásai : II. 6. Kurz, Gesch. der deutschen Lit. I. 186.