Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

6 most Deus, az angolszász „Tiw," az ó föl német „Zio" és a czigány „Déva" szók ép oly édes testvérek, mint a minők a nemzetek, melyek a fönti nevekon nevezték az istent.

1) De az istennek ezen egyetlen gyökű nevével nem maradhattak soká megelégedve a mindenről eleven képet alkotó és ez eleven képre eleven, pregnáns szót alkotó árják; mert valamint látták, hogy az ég fényes nappal, éjjel pedig képe elváltozik: ép agy látták, hogy az ember sorsa nem mindég ugyanegy, hanem változik benne a jó aroszszal, a szomorúság a derűvel, a keletkezés az elhalással, az öregség a fiatalsággal, stb.... E változandóságot önmagukban érezve, az egész természet rendjében látva, kutatták ez okot, de tudásuk nem segítette őket egy bizonyos ponton tul. Ekkor ismét a vallásos érzés jutott fölényre találgatásával, s ugyanazon módon, melyiyel az istennek az első nevet adták, képes nevet adtak neki ismét mint védő vagy bosszúló, jó vagy rossz, világos vagy sötét istennek. Majd a természet erői és tüneményeinek vizsgálatánál akadtak meg s ismét csak külön nevekkel nevezték el ujabb, titokszerü jelentkezéseit ugyanazon istennek. A rágalmazás bűnébe esnénk, ha azt állítanánk a tiszt* s őskorról, hogy ez ujabb nevek képzése által uj isteneket alkottak maguknak. Korántsem, hiszen az uj nevek csak attributiv vagy appositionalis magyarázatai voltak ugyanegy istennek, a Djaus, Zeüsz, Jovis, Zio és Devanak a jelentkezési módjaira nézve, a mint ezt a nyelvtudomány mai álláspontján a legtöbb mythologikus meséről be is bizonyíthatjuk, mennyiben a szófejtés és szómagyarázat kimutatja, hogy azok legnagyobb része önmagát magyarázza meg: „Phoibos" (a fénylő nap) Delosban (a fényes szigeten) született; fia Lethónak (a setétségnek), megöli Niobe gyermekeit (a felhőket,) melyeket a nap felszárit 2) Fátum (fari) egy mondása az istennek, azután a legnagyobb hatalom, melyet megváltoztatni maga Jupiter sem volt képes.

a) Luna ugyanaz a mi lucina a lucere igéből.

4) Nem szabad tehát többé azt állítanunk a mythosokról, hogy azok szörnyszüleményei a csapongó képzelő tehetségnek, vagy beteges vallásos felfogásoknak, mert a figyelmesebb vizsgálatnál azok legtöbbje nyelvészeti, bölcsészeti, csillagászati, természeti vagy történelmi alappal bir s a legtöbb még a mellett erkölcsi czélzattal is. . A későbbi kor nyelvének fejlődésével részint feledésbe mentek, ') Müller M. Felolvasása: II. 10. 2) Cox György: Mithologia Ford. Simonyi Zs. 190—192.) Stoll. Die Götter und Ileroen des class. Alterthums. I. Bev. 3) Müller M. Felolvasásai: I. 1. 4) Bartal Antal: Görög-latin hangtan.