Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889
4 drága gyöngyök az ő tiszta nemes szándékaik. Végre e kutató utunkban azt is észreveszszük, hogy mennél inkább megyünk visszafelé, annál gyámoltalanabb, tehetetlenebb volt az emberi nyelv azon törekvésében, hogy kifejezze, a mit legnehezebb volt kifejezni, a „Kifejezhetetlent".*) Érezte minden nép gyámoltalanságát, kicsinységét a világ e szép mindenségében ; kereste s meg is lelte azt, ki a természet nagyszerűen és borzalmasan szép működéseit előidézi.' 2) Nevet kívánt neki adni, — de egy nevet, mely jelentős lenne és a minden erőkkel rendelkezőt, a sokféle képben jelentkezőt, minden tulajdonságokban tökéletest, vég és határ nélkül létezőt kifejezné: erre nyelve szűk anyagánál fogva nem vala képes. Mert az észszerű föltevés és a nyelvtudósok összhangzó véleménye szerint is a nyelv kezdetben csak legprimitívebb közlekedési eszköz volt az embereknek egymás közötti érintkezésében. — Ennélfogva csakis a közvetlenül érzékeik alá eső tárgyakat, személyeket, állatokat, a legközönségesebb tulajdonságszókat és cselekvéss/ókat jelölték meg különböző hangokon s nevezték el, még pedig a mennyire lehetséges volt: hangutánzólag. 3) Csak később, midőn belső énjök tudatára ébredtek, midőn e nem anyagi „én" nyilváuulásait kezdék érezni, adtak neveket a többi elvont fogalmaknak. — S e fogalmakra nem képeztek már uj szókat, hanem meglevő szókincsük szavait érzékeltették s igy lett a nyelv: képes beszécdé. A nyelv képző tés és fejlődés ezen menete különösen az árja nyelvcsaládra áll s azt jelenti, hogy minden szó, mely anyagtalan fogalmat fejez ki, átvitel utján érzéki fogalmat jelelő szóból származik. 4) E tétel a nyelvtudománynyal majdnem egykorú, s a nyelvbuvárok által teljesen be van igazolva. Lapokat lehetne betölteni az ide vonatkozó példákkal, de ez nem tartozván az értekezés körébe, elég ha megemlékszem a Ciceró által is megfejtett szó felhozásával, a ki az „animus" — lélek — szót az „anima" — lehelet — szóból származtatja, 5) melynek szanszkrit „an" gyökere annyit jelent, mint fújni, lehelni. 6) Midőn az ős emberek az anyagtalan, egy fölénynek nevet igyekeztek adni, ezt azon tulajdonság, minőség kifejezése által akarták elérni, mely neki fő jellembeli tulajdonsága valóban. Más fogalmakat Müller Miksa fololvasasai a nyelvtudományról. Ford. dr. Simonyi Zs. II. 10. 2) Od. III. 48. 3) Müller M. Ujabb felolvasásai a nyelvtudományról. Ford. dr. Simonyi Zs. II. k. 2. Aristoteles Ehet. III. 1. 4) u. o. II. 8. 5) Cic. Tuse. I. 9. «) Müller. U. o. II. 8.