Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

23 szobrok, a hol a falakat négyes fogaton álló triumphatrorok félig elmosódott képei és az átriumban levő szekrényeket az ősöknek füstös viaszk arczai tölték be."

1) Bizonyos tehát, hogy e házi vallás nem hatott mindég egyformán az emberek lelkeire, s bár ennek folytán lassanként gyöngült, de nem enyészett el soha. Jóval későbbi keletű a régieknek ama hite, hogy a halottak testükkel és lelkükkel együtt már nem a sirban vannak eltemetve, hanem hogy van egy vidék, mélyen a föld alatt, a Hades, Tartarus, Elysiuin, hol a lelkek testüktől elváltán mint árnyak együtt élnek, s ott olyan jutalomban vagy büntetésben részesülnek, a mily tisztelet vagy nem tiszteletben részesülnek utódjaik által a földön. E hit csak akkor kezdett terjedni, midőn a családi vallás alakjai a természet vallás részévé lettek téve. E hitbeli nézet bár teljesen megváltoztatta a Laresek helyzetét és lakhelyét, de nem természetüket, avagy tiszteletüket. S most nézzük az e korbeli Lareseket. A Dii Lares e korban is megtartották ősi eredetüket és természetüket, azaz, hogy a saját családjának tisztességesen eltemetett és állandó házi tiszteletben részesült szelleme az, ki családja javára gondoskodik és működik. Ezt világosan látjuk kifejezve a költőknél. P. Vergiliusnál a hazát kereső és aggódó Aeneasnak : „Visa dehinc caelo facies delapsa parcntis Anchisae subito talis effundere voces: Nate, milii vita quondam, dum vita manebat, Care magis, nate Iliacis exercite fatis, Imperio Jovis liuc venio, qui classibus ignem Depulit et caelo tandem miseratus ab alto est. Consiliis pare, quae nune pulcherrima Nantes T)at senior, lectos juvenes, fortissima corda, Defer in Itáliára."") E sorokból látjuk, hogy a Laresek határozott nevű boldog ősei a családnak, kik jó indulatnak, miért is más néven dii praestites eknek neveztettek, mivel javukra és segítségükre vannak a hozzájuk folyamodó családbelieknek, s kik mintegy őrszentjei családjuknak nem aTartarusbam a bűnhődés helyén, hanem a boldog Elysiumban laknak, mint ez kitűnik a fentebbi sorok folytatásából: „Ditis tamcn ante Infernas aceede domos at Averna per alta Dr. Bozóky: Római világ. 1. K. 179. lap. -) Aen. V. 722 — 730.