Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

24 Congressus pete, nate, meos. Non me impia namque Tartara habent, tristes umbrae, sed amoena piorum Concilia Elysiumque colo."

1) A továbbiakból pedig látjuk, hogy a Larok csakis az éj homályában jelennek meg kegyeltjeik előtt, mert igy folytatja tovább Anchises megjelent szelleme : „Jamque vale; torquet medios nox humida cursus Et me saevus equis Oriens adflavit anhelis. Dixerat, et tenuis fugit ceu fumus in auras."

2) Ezen Larok is, épugy mint az őskoriak, nagy istenitiszteletben és áldozatokban részesültek, mert: „Aeneas cinerem et sopitos suscitat ignis Pergameumque Larem et canae penetralia Vestae Farre pio et plena supplex veneratur acerra."

3) Most is a ház legbelsejében laktak és ott csaláldi körben tiszteltettek, s a nekik bemutatott áldozat az étekből való részesülés volt Ha az élők éhségük vagy szomjuságuk vágyait elégítették, a Larnak is mint istennek részt juttattak, a mi teljesen az övék volt, mivel mint alustrum novemdiale alkalmával bemutatott áldozathoz, ugy ehhez sem vala szabad senkinek sem nyúlni. Öröklöttek valának most is, úgy miként a családi vallásban. Az atyától örökölte fia a Larokkal együtt azok tiszteleti módját is, vagyis a szertartásokat, mit a fiu ismét örökségkép adott át fiának, ennek folytán örökösnek kelle maradni tiszteletüknek. Legnagyobb rettegésben volt a férfiú, ha fiutód nélkül kelle meghalnia, mert megfosztotta volna magát és övéit a Larok jó indulatától. Egy családnak vagy egy egyesült testületnek tulajdonát képezték, melyhez másnak semmi köze sem vala. Ha uj hazába vagy házba mentek lakni, magukkal vivék, miként Anchises és Aeneas tevék. Rettenetes elkeseredésre mutat Horatiusnak azon ódája, melyben figvelmezteté honfiait: „Altéra iam territur bellis civilibus aetas Suis et ipsa Roma viribus ruit."

4), hogy maga-magát döntötte a végveszélybe, s mindenről megfeledkezve, már teljes bukásukhoz csak az hiányzik, hogy a phoceai nép példáját utánozva : ]) Aen. Y. 731 — 735. 2) U. o. 738. a) U. o. 741—745. 4) Epod. XIV. 1—2.