Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

11 A liiz minden népnél nagy tiszteletben részesült, nem csupán azért, hogy az egyike a legszükségesebbeknek az egyéni életben, hanem mivel az összetartozás eszközlője. Nem tudni biztosan, mi oknál fogva, de tény az, hogy a tűz volt az ókori népeknél azon hatalom, mely az embereket társulásra birta. Legelőbb a família, majd a gens, curia és tribus, végre a községi állam megalakulása egy-egy istenség védelme alatt történt, mely istenség tiszteletére a központban tűzhely vala felállítva. Századok multak el, mig a famíliákból gensek tömörültek össze, majd századok ismét, mig acuriák s tribusok meglettek s ezek egyes-ülésétől majd az államok. Oly tisztelettel tekintettek az ókori népek a tűzre, s oly magosra emelték eredetét, hogy p. o. az eleven képzelő tehetségű görögök szerint istenfinak kelle lenni, ki azt az emberiség közkincsévé tevé. A Tiber parti népnek bár nem volt oly szép mythosa a jóllevő tüz eredetéről, de azért ép oly mélyen fogta föl az emberiség életére kiható nagy jelentőséget és tisztelte azt oly módon, hogy cultusának mélysége és bensősége minden más cultust felülhaladott. A Vesta név megfelel a görög 'Esiía-nak, a mely IwjjA'.-től ered, s ez a szanszkrit wasámi = beburkol igével rokon. A latin vestis — ruha és vestibulum — ház — egytövü a föntebbiekkel, s mindkettő a rejtés, takarás fogalmát birja magában. így Vesta istennő is az volt, a ki mintegy sátor, ruha alá takarja a házbelieket. Vestának oltalmába volt ajánlva viszont az egész ház és különösen pedig a háznak azon része, a hol a családtagok rendesen találkozni szoktak s ez az étterem s egyszersmind a füstház : az átrium. Itt a füstölgő oltár körül gyülekezik össze minden nap és a nap szakaszaiban is töhbször az egész család, hogy hozzá intézze fohászait, elénekelve közösen azon szent énekeket, melyeket atyái neki hagyományoztak. Elengedhetlen része vala ez a háznak mindig s bár a műveltség és jólét emelkedésével meg is változott az építkezési modor, de azért nem épült soha oly római lakóház, melyben e legszentebb rész ne lett volna meg. S ha változás történt, az csak annyiban állott, hogy a ház e szent része is fényesebben, pompásabbul épült. A köztársaság korában még alig engedtek meg maguknak a rómaiak valami eltérést, sem nagyság, sem fényű/és dolgában, az ősi átrium építése és felszerelésénél, s csak a császárság korában történt nagyszerű építkezéseknél már túlságos, de egyszersmind feltűnést keltő pazarlással diszittettek föl az átriumok. így megütközést keltett annak idején, hogy L. Crassus censor, egyike a legelőkelőbb államférfiaknak, első diszitteté föl a Palatínuson levő házának átriumát négy hymettiai márványból faragott oszloppal

1), vagy Scaurus a legnagyobbakat ama 360 oszlop közül, melyek') Plin. H. N. XXVI. 7.