Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1887

7 viilésrc a nedvességnek és vaskovandnak van némi behatása, a mennyiben a nedvesség a nehezen absorbeáló, de kovanddús szenek élegiilését elősegíti, az erősen absorbeáló kovandszegény szenekét késlelteti, mert ezeknek elnyelő erejét a kiszáradás jelentékenyen emeli. Az elöidökben úgy, mint napjainkban a szénégés rendkívül nagy pusztítást okozott a telepekben. Nagyszerűsége miatt igen elhiresedett a „Dnttweili égő begy" a Saarvidék Bilichertelepének kibukkanásánál és a „Planitzi földégés" a zwiekani revieren. Ez utóbbi körülbelül a 16-dik század elején keletkezett, azóta változó hévvel döhöngött s olykor psendovulkáni kitöréseknek volt okozója. Werner kénsav elmélete korában sem talált méltánylásra, napjainkban meg már esak euriosnmképen emlithetö. Az idősebb széntelepek képződési korszakában sem lehetett a földkéreg hőmérséke olyan fokú, hogy a növény anyagot gyors és erőszakos bomlásra kényszerithette volna. A szenekkel együtt vagy ezek közelében eltemetett életalakok azt bizonyítják, hogy akkor az egész földkerekségén egyforma tropicus éghajlat uralkodott, de ugyancsak azoknak életviszonyaiból, a mai élőkhöz való rokonságuk alapján, következtethetjük, hogy a közép hömérsék körülbelül 25—30"C. volt. Bár a szilárd földkéreg akkor sokkal vékonyabb volt, mint most, de tapasztalás szerint a közetek oly rosz hővezetők, hogy a lávaanyag mindjárt járható, mihelyt fölületén vékony réteg képződött a nélkül, hogy a belül izzó salak hevét nagyon megéreznénk, s igy az akkori vékony földkéreg is eléggé megóvta a korhadó növényeket a gyors elszene sedéstöl. A szénrejtö rétegeken különben a fölheviilésnek nyoma sem látszik, míg az égő kőszéntelepek közelében a szenek rendes és mondhatni kizárólagos kísérői a palásagyag és homokkő vörösre égett, az agyagrétegek pedig tégla- és agyagáruinkhoz hasonlóvá változtak. Másrészt a. nagyobbmérvü fölmelegedés ellen szólnak a szénbe zárt illékony gázok, melyek már a viz forráspontjánál eltávoznak, melyeknek e szerint a szeneket körülvevő rétegekben kellett volna összegyűlniük. Nincs tehát más mód hátra, mint visszatérni a természet jelenkori működésére; elismernünk a természet változatlanságát, elismernünk, hogy bár bolygónk fejlődési stádiumaiban anyagának önmagára való hatása sokkal eresebben, életjelenségei hevesebben nyilvánultak, de az élet megjelenése óta