Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1886

6 Tanár: Micsoda mondatrész „föld"? Tanuló: Állítmány. Tanár: Mi „föld"? Tanuló: Italia. Tanár: Micsoda mondatrész ,,Italia"? Tanuló: Alany. A tőmondatot most a tánár njra leírj a s a megfelelő latin szöveget alája: ,,Itália föld" „Italia terra (est.) és megmondja hogy Italia —-Itália ; terra - föld, ezt a tanulók is följegyzik. Ezután: Tanár: Micsoda beszédrész „föld"? Tanuló: Főnév. Tanár: Micsoda beszedrész „Italia"? Tanuló: Tulajdonnév. Ezzel a tanulók átlátják, hogy a latin mondatban is oly beszédrészek szerepelnek mondatrészekiil, mint a magyar mondatban, de felötlik nekik, liogy a magyar mondat állitmányának megfelelő latin állítmányi névszó mellett „est" is van ; feltesszük tehát azt a kérdést, hogy ha Italia nem léteznék, hogy kapcsolnék hozzá az állitmányt? A tanuló azt feleli: „Italia föld volt." Most még több olyan mondatot hozunk fel, melyekben a „van" ige alakjai megvannak, mire a tanulók rájönnek, hogy a magyarban is mindig ige az állítmány s csak akkor nincs kitéve, ha a folyó cselekvés egyes szánni vagy többes számú 3. személye volna az állítmány, míg a latinban ekkor is kitétetik még pedig (van) — est; (vannak) — sunt. Ezek után következik az alaki megfigyelés: Tanár: Hogyan hangzik a latin mondat alanya? Tanuló: „Italia." Tanár: Minő hangzóra végződik Italia? Tanuló: ,.á-ra" Tanár: Minő kérdésre felel Italia? Tanuló: Mi ? kérdésre. Tanár: Minő hangzóra végződnek a „mi ?" kérdésre felelő névszók ? Tanuló: „a"-ra. Eredményképen megmondja a tanár most, hogy a névszóknak az az alakja, mely ára végződik és ki? mi? kérdésre