Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1884

8 ben lép fel, és egy-egy a két porczos ivszárban. A csigolyatest csontosodó pontja növekvése folytán a chordát idővel elsatnyitja, söt végképen el is tünteti. A csigolyaoszlop ezen csontosodása kezdetét veszi a második hónap végén, vagy a harmadik elején. A 4. és 5. hónapban a csontosodó részletek elérik már a porcz felületét. A csontos ivek az ujdonszülötteknél ez időben még porcztömeg által vannak egymással összekötve és csak a kétéveséknél találhatni az iveket összeolvadva egymással, mig a csigolyatestekkel való egyesülés csak a 3.—8. években válik teljesen csontossá. A 2-ik évben kezdenek kiképződni a csontos tövisek is. A porczos izületi és harántnyujtványok csontosodása az ivekből indul ki. A csigolyák csontosodásának ezen rendes folyamatától eltér némiben az atlas, az epistropheus és a farkcsontcsigolyák ossificatioja. Az atlas ugyanis három pontból csontosodik, melyekből kettő a két ivben lép fel, a harmadik pedig a test helyén. Az epistropheus csontosodása a typikus csigolya három csontosodási pontjának megfelelő három helyről csontosodik, azonkívül egy külön csontosodó pontja van a fognyujtványban. A farkcsontcsigolyák mindegyikénél eredetileg csak egy pontból indul ki a csontosodás, mely pont a testben lép fel. A csigolya rendes három csontosodási centrumán kiviil külön csontosodó pontokkal találkozunk még a tövis- és harántnyujtványok csúcsán, továbbá az ágyékcsigolyák járulékos és izületi nyujtványain. E csontosodó pontok csak a 8-ik év után szoktak jelentkezni és a csigolyák testével történő egybeolvadásuk csak a növés teljes befejezésekor jut teljes érvényre. Későn csontosodnak és olvadnak össze a csigolyatesttel a test két végén ülő korongalaku csontrészletek. A csigolyák teste többféle (korong-, kúp-, taraj-, koczka-, szurony- stb.) alakban fejlődhetik ki, máskor meg több csigolyatest egymással egybeforrva található. Nagy eltérést tapasztalunk a csigolyák számában, sokszor ugyanegy állatosztály különböző képviselőinél is. A Gerinczesek nagy részénél a farkcsigolyákról hiányzanak az ivszárak, másoknál a felső ivszárak száma kétszer akkora, mint a csigolyatesteké; ismét más Gerinczeseknél hiányzanak a felső tövisnyujtványok, vagy a csigolyatestekénél kisebb számban vannak jelen. Az alsó ivszárak legállandóbbak a Halaknál és a halidomu Kétéltiieknél; ugyanitt találjuk kifejlődve állandóan az alsó tövisnyujtványokat is. A csigolya egyéb nyujtványai is változó fejlődésnek vannak alávetve, ugy szám-, mint alakra nézve. A g e r i n c z o s z 1 o p f ü g g e 1 é k e i. A b o r d á k. A csi/